playliszt

A mi naptárunk szerint ma 184 éve, 1829. november 28-án született a Szentpétervári Konzervatórium alapítója és első igazgatója, Anton Grigorjevics Rubinstein. Szülei gazdasági okokból úgy döntöttek, hogy Moszkvába költöznek, itt született meg hat évvel később Anton öccse, Nyikolaj.

Ilja Repin olajfestménye

Az idősebbik gyermeket eleinte édesanyja kezdte zongorára oktatni. Később tanulmányai irányítását Alekszandr Villoing, Moszkva legelismertebb zongoratanára vette át, aki – lenyűgözve a fiú tehetségétől – ingyen vállalta az oktatást. Anton Rubinstein méltó volt a bizalomra, állandóan gyakorolt, és ötévesen már saját szerzeménnyel is büszkélkedhetett. Első nyilvános fellépése 10 éves korában volt, többek között Liszt és Thalberg műveit játszotta Moszkvában. Sikerén felbuzdulva mestere elvitte egy hároméves európai hangversenykörútra. Fellépett Londonban, Hollandiában, Németországban, Svédországban és Párizsban, ahol hamar magára vonta Liszt és Chopin figyelmét.

1844 és 1846 között a Rubinstein testvérek Bécsben tanultak, majd Anton maradt még két évet egyedül, zongora- és zeneszerzés tanulmányokat folytatva. A számunkra oly eseménydús 1848-as évben visszatért hazájába és Szentpétervárott telepedett le, itt mutatták be első operáit is.

Néhány, ismét külföldön töltött év után Jelena Pavlovna nagyhercegné segítségével 1859-ben többedmagával létrehozta az Orosz Zenei Társaságot. A nagyhatalmú asszony hozzásegítette a cári udvarban egy zongorista álláshoz, az itt adott koncertek döbbentették rá Rubinsteint, hogy az orosz zenei életnek professzionális alapozásra van leginkább szüksége. Három évre rá megalapította a Szentpétervári Konzervatóriumot, melynek 1867-es lemondásáig, illetve 1887-től 91-ig igazgatója is volt.

A két, igazgatói székben eltöltött időszak között Anton Rubinstein Nyugat-Európában koncertezett, népszerűségben csak Liszt szárnyalta túl. 1871 és 72 között a bécsi zenebarátok társaságának művészeti igazgatója lett, majd Henryk Wieniawskival együtt csatlakozott egy turnéhoz az Amerikai Egyesült Államokba. Európai zongoraművészi karrierjének olyan, történelmivé vált hangversenyeket adott, amelyek közül egyik sem volt rövidebb, mint 4 óra. Nem meglepő, hogy egy ilyen párizsi billentyű-orgia során a művész ájultan bukott a klaviatúrára.

Életének utolsó tíz évét súlyos depresszióban töltötte – nem tudta feldolgozni a családját ért súlyos csapásokat -, majd Szentpétervárott, 1894. november 20-én utolérte a halál.

Nem engedte, hogy Richard Wagner befolyásolja zenei gondolatait, emiatt viszont sokan maradinak és kevésbé érdekesnek tartották. Ahogy ezt ő maga megfogalmazta: „A zsidóknak keresztény vagyok, a keresztényeknek zsidó; az oroszoknak német vagyok, a németeknek orosz; a klasszikusoknak modern vagyok, a moderneknek retrográd, stb… Sem hal, sem hús nem vagyok – csupán egy nyomorúságos egyén.”

Playliszt