playliszt

Mitsuko Uchida a világ egyik vezető zongoristájaként akár különböző fesztiválok között utazgatva, luxus hotelekben is tölthetné a nyarait, ő azonban ehelyett már évek óta inkább a Vermont állambeli nyugodt, kis campuson megrendezett Marlboro Zenei Fesztivált választja. Az Uchida zenei vezetésével működő fesztivál több évtizedes múltra tekint vissza: először 1951-ben gyűlt össze Marlboróban néhány lelkes zenész, hogy tapasztalataikat megosszák egymással és a közös zenélésből inspirációt merítsenek.

Mára már hagyománnyá vált, hogy különböző formációkban, több száz kamaradarab elmélyült próbáival a világ legkiválóbb művészei töltenek el hosszú heteket a fesztiválon. A ’Marlboro’ fogalom mindannyiuk számára olyan családias légkörű zenei és emberi közösséget képvisel, ahol a rokonokkal, barátokkal és üzletfelekkel való együttlét nemcsak a zenei munkára összpontosul, hiszen a próbák és szemináriumok mellett a fesztiválnak a közös étkezések és a társasági programok is ugyanolyan fontos részei.

„Marlboro arról a gondolatról szól, hogy egy zenész életében az idő a legértékesebb árucikk és a legfontosabb alkotóelem.” – fogalmazta meg résztvevőként Jonathan Biss zongorista a zenei napok egyik alapgondolatát. Az egyedülálló légkörről és az idő fontosságáról szólnak Uchida gondolatai is: „A Marlboróban kapott szemlélettel nemcsak a világra, de az életre is másképp fogsz tekinteni. Ha heteket töltesz egy társaságban ugyanazokkal az emberekkel, együtt esztek, beszélgettek, üldögéltek, söröztök, és ki tudja, még mit csináltok, akkor kezdhet csak el körvonalazódni benned, hogy az állandó egyik városból a másikba való repüléssel és a félórás próbát követő színpadra állással szemben mit is jelent igazán zenésznek lenni. Marlboro végső soron az idő fogalmáról szól. Van időnk próbálni, és van időnk egyszerűen csak gondolkozni.”

Háromhetes intenzív próbaidőszakot követően július közepétől a tágabb közönség is lehetőséget kap arra, hogy betekintsen a Marlboro-hangulatba: a hétvégi koncerteken a legkomolyabb kamaraművek mellett sok kuriózumnak számító vagy újonnan felfedezett darab is műsorra kerül. Minden héten újabb és újabb kamaraprodukciók készülnek el a nyilvános hangversenyekre, és bár a folyamatosan, dinamikusan szerveződő koncertek miatt a pontos program szinte csak egy héttel a koncertek előtt derül ki, nagyon résen kell lenni, ha valaki helyet szeretne foglalni egy előadásra.

Az 1951-ben Rudolf Serkin zongorista és barátai által alapított (és 1991-ig az ő irányításával működő) fesztiválon a 20. század második felében olyan zenészek is megfordultak, mint Pablo Casals, Mieczysław Horszowski vagy Benita Valente; magyar részről Végh Sándor, Perényi Miklós, Schiff András vagy Nagy Péter, a jelen magyar fellépői között pedig ott van Várjon Dénes, Simon Izabella, Baráti Kristóf és Fejérvári Zoltán. Az esemény zeneszerzőként többek között Samuel Barbert, Elliott Cartert, Aaron Coplandet, Luigi Dallapiccolát, Leon Kirchnert, Jörg Widmannt és Kurtág Györgyöt is Marlboróba vonzotta. A Guarneri Vonósnégyes 1964-es marlborói megalakulását követően a fesztivál rengeteg kamaraegyüttes, többek között a Cleveland, Julliard, Takács és Beaux Arts kvartettek életében is meghatározó ponttá vált. A rendezvény és az évről évre visszalátogató zenészek nagy szerepet játszottak és játszanak ma is abban, hogy a kamaraművek a nagy hangversenytermek programjaiban is az őket megillető hangsúllyal szerepeljenek.

Simon Izabella és Várjon Dénes már több mint tíz éve állandó vendégei a fesztiválnak. A házaspár a kamarazene legkomolyabb szószólói közé tartozik. Hogy messzebbre ne menjünk, rengeteget játszanak ketten együtt, de a világ legnevesebb zenészeivel is gyakran adnak közös koncertet. Marlboróba állításuk szerint hazajárnak. Mint a fesztivál állandó fellépőit, megkérdeztük őket, mit jelent Marlborósnak lenni. Várjon így jellemezte a fesztivált:

„A tradíció szó számomra nem mindig pozitív színezetű: jelenthet akadályt is a tovább lépésben. Aki azonban részt vesz a Marlboro Fesztiválon, rögtön érezheti ennek a szónak az igazi jelentését. Ugyan Rudolf Serkin már több mint 20 éve nincs jelen, az általa és a Busch testvérek által megálmodott fesztivál lényege töretlen, és ezt a szellemiséget viszi tovább Mitsuko Uchida is. A legfontosabb volt számukra a zenéhez való hozzáállás, hogy egy mű legalább négy-öt hétig legyen próbálva, és a hangsúly ne a koncertezésre helyeződjön.

Amikor 1993-ban először jöttünk feleségemmel, Simon Izabellával együtt Marlboróba, még nagyon sokan a »régiekből« is jelen voltak, és szinte lehetett érezni Serkin, Horszowski és Casals jelenlétét. A mai napig fénypont, mikor Bice Horszowski, a nagy zongorista özvegye, egyik este a »Coffee Shop«-ban levetíti nekünk férje valamelyik utolsó legendás koncertjét, így Horszowski 98 vagy 99 évesen mégiscsak jelen van, játékával tanítja a fiatalabbakat az igazi zenélésre. A zenei rész mellett sehol a világon nem tapasztaltunk ilyen fantasztikus szervezőket, akik ennyire nagy odafigyeléssel és ilyen fantasztikus emberi hozzáállással fordulnak a muzsikusok felé. A philadelphiai iroda – Anthony Checchia és Frank Salomone vezetésével – a kezdetektől fogva szervezi a fesztivált, és egy olyan csapatot alakított ki, akik tényleg megvalósítják azt, ami a zene mellett a másik nagy cél itt: hogy Marlboro egy nagy családként működjön.

Most, hogy már Izabellával együtt évek óta meghívást kapunk a fesztiválra, megéreztük, miért volt oly fontos Rudolf Serkin számára az az üdvözlés mellyel minden Marlboróst köszöntött az első napon: »Welcome home«.”

A többhetes felkészülés után, a 18-i hétvégén elkezdődtek a koncertek, és a fesztivál egészen augusztus 16-ig tart. Bővebb információt, illetve a koncertek műsorát a fesztivál holnapján találjátok.

Belinszky Anna