playliszt

Előfordul, hogy egy koncertnek már a műsor-összeállítása is egyfajta interpretációt sugall. Így volt ez az Óbudai Danubia Zenekar legutóbbi zeneakadémiai fellépésén, a "Hősök vagyunk" sorozat zárókoncertjén is, ahol a mottó a Reményt sejtette - a sokkal kézenfekvőbb Gyász helyett.

Csaknem két és fél órával a termet betöltő, zúgó tapsorkánt megelőzően lépett az Óbudai Danubia Zenekar által eluralt színpadra Barcza Horváth József nagybőgős, Balázs Elemér dobos, Kovács László karmester és az est főszereplője, az idén március 7-én 46. születésnapját ünneplő Oláh Kálmán.

Egy kortárs bemutatóval és egy teljes Schönberg-félidővel szemben mindössze negyedórányi Csajkovszkij? Megszoktuk, hogy az Óbudai Danubia Zenekar - közkeletű szóval élve - bevállalós, ám február 9-i műsor-összeállításuk a Zeneakadémián nem annyira bátornak, inkább vakmerőnek tűnt.

Zenével szórakoztatni óriási felelősség. Bohóckodni, idétlenkedni csak a legkomolyabb felkészültséggel lehet; az előadónak még inkább uralnia kell a hangszerét, mint mikor "csak" hagyományosan muzsikál. Victor Borge, vagy korunk nagy zenebohócai, Igudesman és Joo is az utolsó részletig tökéletes játékuk miatt válnak hitelessé és szórakoztatóvá. Az Óbudai Danubia Zenekar felnőtt a feladathoz, és Gyermekek vagyunk című sorozatának október 20-i, Játék névre hallgató zeneakadémiai koncertjén magabiztosan és fölényesen szórakoztatta a közönséget.

Az Óbudai Danubia Zenekar vezetőjével repertoárépítésről, kritikusokról, blogírásról és a hétvégén színre kerülő Schubert-előadásról beszélgettünk.

Aranyszabály: a kritikus, ha interjút készít, ne dicsérje meg a művészt - arra ott a kritika. Most mégis kivételt kell tennem: Hámori Máté ideális interjúalany - kérdezni sem kell, és máris érdekeseket mond. Történetesen éppen a kritikusokról.