playliszt

Megszokhattuk, hogy a Theater an der Wien a szokatlan (mifelénk jobbára ismeretlen) művek otthona. Ám hogy ezúttal egy roppant népszerű zeneszerző roppant népszerűtlen darabját - Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) A varázslónő ("Csarogyejka") című operáját (1887) - adták elő, az azért itt is meglepetésnek számít. Nem állíthatjuk, hogy ez a nagy apparátust foglalkoztató, terjedelmes színpadi mű jól illett Bécs késő barokk operaházába. De a fölfedezés, az ausztriai bemutató öröme kárpótolt a Mikhail Tatarnikov vezényelte és Christof Loy rendezte produkció túlzott hangerejéért - még a Bécsi ORF Szimfonikus Zenekar és a többségükben szláv énekes szólisták olykor kissé "vehemens" hangadásáért is…

Színek köré szerveződött a Pannon Filharmonikusok idei hangversenysorozata. Legutóbb Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét és Sibelius I. szimfóniáját adták elő. A két szerzőnek bizonyára volt fogalma a hidegről, e két mű színpalettájáról viszont épp a jég kékje hiányzik.

Sibelius kényelmesen mesélős, háromnegyed órás szimfóniája a timpani hosszú tremolója és a vonósok pizzicatója közötti űrt tölti ki. E kissé szemtelennek tűnő leírást kiegészíthetjük azzal, hogy Sibelius a H-E (domináns-tonika) lépést növeszti szimfóniává. A zavaros fekete (timpani tremoló) és az opálüveg (pengetett vonósakkord) között a színek ezer árnyalata képzelhető el, nekem úgy tűnt, hogy Sibeliusnak épp a jégkék nem jutott az eszébe. Sebaj. Fájjon a feje annak, aki megint összekeverte a nevet a címmel!

Zászkaliczky Ágnes Sibelius című festménye