playliszt

A fiatal német komponista, Anno Schreier első színpadi művét a Zürichi Operaház mutatta be 2011-ben (a karmester Hamar Zsolt volt). Most a bécsi Theater an der Wien rendelt tőle Hamlet-témájú operát, így emlékezvén meg Shakespeare halálának négyszázadik évfordulójáról. A korábbi történeti forrásokra is támaszkodó, modern szövegkönyv Thomas Jonigk munkájának eredménye, a korokon átívelő, szuggesztív rendezés Christoph Loy tehetségét dicsérte, a szerepeket nemzetközi sztárok formálták meg, az ORF Rádió Szimfonikus Zenekarát Michael Boder vezényelte.

A Le nozze in sogno ("Álombéli menyegző") című, 1665-ben Firenzében bemutatott operáról csak néhány éve mutatta ki két olasz zenetudós, hogy Pietro Antonio Cesti alkotása…

Márpedig életének öt esztendejét (1652-57) a kortársak által énekesként és zeneszerzőként egyaránt elismert Cesti éppen Innsbruckban töltötte, egy Habsburg-Medici frigyből született főherceg szolgálatában. Negyedfélszáz évig tartó Csipkerózsika-álom után most a tiroli fővárosban került sor a mű legújabb kori bemutatójára, az ottani egyetem teológiai karának reneszánsz udvarán. A szűkszavú, kora barokk partitúrát az ifjú muzsikusokból álló Ensemble Innsbruck Barock keltette életre Enrico Onofri irányításával, az előadást Alessio Pizzech rendezte, a szerepeket pedig túlnyomórészt ugyancsak fiatalok, a fesztivál énekversenyének díjazottjai alakították. És persze úgy kerek a világ, hogy e barokkének-verseny - amelyen korábban Zeneakadémiánk neveltjei, Baráth Emőke és Szigetvári Dávid is díjat nyertek - sem más nevét viseli, mint Pietro Antonio Cestiét…

A legendás "Három tenor"-ból Pavarotti már halott, Domingo pedig operaigazgatóként, karmesterként és baritonként (!) igyekszik rácáfolni az idő múlására… Hármójuk legfiatalabbja és legszebbje, José Carreras (* 1946) súlyos betegségen (leukémián) átesve, nyolcévi távollét után tért vissza az operaszínpadra, hogy neki írt, kifejezetten rászabott szerepben mondjon örökre búcsút a világot jelentő deszkáknak. Christian Kolonovits El Juez ("A bíró") című operájának főhőseként Carreras most nemcsak realisztikusan hiteles figurát alakított, hanem - a döntő pillanatokban - hangjának ragyogását és erejét is megcsillantotta a bécsi Theater an der Wien hálás közönsége előtt. A korábban Bilbaóban is látható előadást Emilio Sagi rendezte, az ORF Rádió Szimfonikus Zenekarát és az Arnold Schoenberg Kórust David Giménez vezényelte.

Brecht-Weill Háromgarasos operájának (1928) rendhagyó produkciójával ünnepelte - "új operaházként" való működésének - tízéves jubileumát a bécsi Theater an der Wien. A szerepeket a szokásoktól eltérően nem Thália papjai játszották, hanem valódi operaénekesek. Csak Penge Mackie-t alakította igazi (bár zeneileg is képzett) színész: a Rex felügyelő-tévésorozatból nálunk is sztárként ismert Tobias Moretti. A teljes színházi élményt nyújtó előadás brechti iróniájáért Keith Warner rendezése, az eredeti Weill-partitúra autentikus megszólaltatásáért - a Klangforum Wien élén - Johannes Kalitzke vezénylete szavatolt.

"A hangszerelés tereli rá leginkább a figyelmünket Weill zenéjének értékére; annyira okos, hogy az az érzésünk: Weillnek nincs is szüksége több vagy más hangszerre" - mondja a rendező Keith Warner, hozzátéve: "Mindig is úgy véltem, hogy Kurt Weill zenéje fantasztikusan eredeti. Nem tudom, annyira sokkoló-e is, mint például Stravinsky bármelyik műve, de legalább olyan fantasztikus. Persze, hogy Brecht minden idők egyik legnagyobb drámaírója, de ez a darabja nem kis részben annak a ténynek köszönheti a hírnevét, hogy Weill ennyire különleges zenét komponált hozzá. Minden egyes song annyira fülbemászó, mint egy jó Broadway-darabban. Azon kapjuk magunkat, hogy egész nap dúdoljuk őket, miközben mindegyik különleges, és bizonyos, hogy 1928-ban egytől-egyig letaglózta a közönséget."

Ha valaki önnön melegségét tárja a környezete elé, azt angol kifejezéssel "coming out"-nak nevezik. Aki viszont egy másik ember homoszexualitását teszi publikussá, az "outing"-ot követ el. Az ilyesmi nemcsak a politikában fordul elő, hanem az operaszínpadon is. Tettétől az "out"-oló mindkét esetben hasznot remél: a politikában politikai előnyt, az operaszínpadon a szereplők jellemének és cselekedeteinek mélyebb megértését. A bécsi Theater an der Wien legújabb produkciója jó példával szolgál ez utóbbira. Benjamin Britten (1913 - 1976) remekmívű operáját, a Peter Grimest (1945) Christof Loy állította színpadra, a Bécsi ORF-Rádió Szimfonikus Zenekarát az együttes főzeneigazgatója, Cornelius Meister vezényelte.