Vajon jóból is megárt a sok?
2015 11 04. 07:00 - bamd
Mondonville-maraton - ezt a címet is adhattam volna. A Vashegyi György vezette Purcell Kórus és Orfeo Zenekar, illetve a Versailles-i Barokk Zenei Központ közös koncertjén ugyanis a francia barokk egyik legjelentősebb alakja, Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville négy motettája került bemutatásra. És ez nagyon sok zene! Viszont nagyon jó is! Az biztos, hogy a hangverseny anyagából készülő, egy kávészünet erejére bármikor megállítható CD sok szép pillanatot fog szerezni minden érdeklődőnek.
Goldmarkírozás
2015 11 03. 07:00 - bamd
Tudom, hogy szentségtörés, de Goldmark-év ide vagy oda, nekem akkor is Goldmark Károly művei tetszettek legkevésbé a MÁV Szimfonikus Zenekar október 27-i zeneakadémiai koncertjén. Olyan gyakran előfordul, hogy szeretjük a művet, de nem győz meg az előadás. Ezúttal szerettem az interpretációt, de a mű maga nem nyűgözött le.
A játék nem gyerekjáték
2015 10 21. 07:00 - bamd
Zenével szórakoztatni óriási felelősség. Bohóckodni, idétlenkedni csak a legkomolyabb felkészültséggel lehet; az előadónak még inkább uralnia kell a hangszerét, mint mikor "csak" hagyományosan muzsikál. Victor Borge, vagy korunk nagy zenebohócai, Igudesman és Joo is az utolsó részletig tökéletes játékuk miatt válnak hitelessé és szórakoztatóvá. Az Óbudai Danubia Zenekar felnőtt a feladathoz, és Gyermekek vagyunk című sorozatának október 20-i, Játék névre hallgató zeneakadémiai koncertjén magabiztosan és fölényesen szórakoztatta a közönséget.
Csak erős idegzetűeknek
2015 10 20. 15:00 - bamd
Arany szatén ingek, csillogó Bogányi-zongora, szalagavatóra emlékeztető frakkos elektromos gitárosok - már a látvány sem volt semmi, de a műsort is igen merészen állították össze a CAFe Budapest zárókoncertjére, Bogányi Gergely, Bogányi Bence és a Münchener Kammerorchester közös, október 18-i zeneakadémiai hangversenyére.
Az igényes cirkusz
2015 10 20. 07:00 - bamd
Emlékszem, negyedikes általános iskolásként ért a trauma: az osztálytársam hegedült… Némely hangnál előre grimaszolt, mert tudta, semmi köze nem lesz a pontos intonációhoz. Akkor utáltam meg a hegedű hangját, azt hittem, egy életre. Aztán valahol Kelemen Barnabás játékával kezdett el visszatérni a hitem a hangszerbe, de ha Szergej Krilovot hallottam volna, minden bizonnyal rögtön megszeretem a hegedűt. Október 10-én ugyanis kitörölte belőlem a negyedikes osztálytárs okozta sokk utolsó szilánkját is.