playliszt

Az online sajtó világában mindig kiemelt pillanat, mikor nyomtatott könyv születik. Azt nem lehet azonnal javítani, abba igazi könyvjelzőt lehet tenni, az örökké figyel minket a polcról, és megmásíthatatlan adatokat őriz. Péteri Lóránt könyvének bemutatóján jártunk.

A két legmeghatározóbb és legemlékezetesebb pont egy-egy tétel vagy darab hallgatásakor: a beintés utáni megszólalás és a leintés utáni elhallgatás. Az összes többi csúcspont, líra, szóló csak ez után következik. A Budapesti Fesztiválzenekar egyik óriási erőssége épp a két említett pont hibátlan kivitelezése. Szeptember 12-i koncertjükön sem volt ez másképp.

Maximálisan meg tudom érteni azokat a zenészeket, akik mindennél többre tartják a kamarazenélést. A Kaposfest vasárnap délelőtti koncertjén azt hiszem, ez a nagy igazság mindenki számára világossá vált.

Hát, igen… Így a Kaposfest harmadik napjához érve elkerülhetetlen volt, hogy a szűnni nem akaró tapsot ráadással hálálják meg a művészek. A fellépők mind hatalmas repertoárral készültek a fesztiválra, így nem csoda, hogy nincs még több mű a tarsolyukban, és szombat este "csak" az utolsó darab zárótételének megismétlésére került sor ráadás gyanánt. De ki ne hallgatna meg szívesen egy Bach-concerto tételt újra és újra? Pláne ilyen előadókkal.

Tavasz, tavasz, nyár, nyár, ősz, ősz, tél, tél… "Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?" Nem bolondult meg senki, csak a Kaposfest egyazon koncertjének műsorára tűzték Vivaldi és Piazzolla évszakokról szóló művét.