playliszt

Kopp-kopp. KoppKopp. KopKopp. KoKopp. KKopp. Kopp. Kopp.

Keller András és Rácz Zoltán művészeti vezetésével augusztus 26-28. között ismét megrendezi hagyományos művészeti fesztiválját a Pannonhalmi Főapátság. "Közösségben vagyunk" - szól az Arcus Temporum XII mottója, a fesztivál ugyanis időben egymástól távoli, szellemiségükben mégis párbeszédképes zeneművekkel képez hidakat korok és emberek között. Idén e hidak a kilencvenéves Kurtág György, Joseph Haydn, valamint a kortárs vokális amerikai komolyzene és Ligeti György alkotásait kötik össze egymással.

Május 27-én egy Ligeti- és egy Richard Strauss-művel, valamint egy ősbemutatóval várja vendégeit a Concerto Budapest. A pénteken első ízben bemutatásra kerülő klarinét-trombita kettősverseny szerzőjét, Zarándy Ákost kérdeztem darabjáról, illetve a zenekarhoz, a karmesterhez és a szólistákhoz fűződő viszonyáról.

Tartozom egy vallomással: ha nem a zenetudományi, akkor az ütőhangszeres tanszak hallgatója szeretnék lenni. Mindig is elbűvölt, ahogy az ütőművészek szaladgálnak a hangszereik között, és jobbnál jobb tárgyakat szólaltatnak meg. Egy csupa - minden értelemben - ütős darabból álló koncerten fokozottan kiélvezhetjük ezt az élményt. Legutóbb március 11-én a Zeneakadémia Solti Termében volt erre lehetőségünk, ahol a Zeneakadémia ütős hallgatói a kamarazene tanszék zenészeivel adtak közös hangversenyt.

Most megtöröm a csendet. Ennyi idő talán kellett, hogy feldolgozzam azt a sok koncertet, amelyet múlt vasárnap hallottam, de nem hallgathatok tovább A Hallgatás Napjáról. Röpke 13 órát töltöttem el a BMC-ben Bach és korunk zenéjét hallgatva. Minden bizonnyal ez a legjobb kábítószer!