Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A nürnbergi mesterdalnokok olyan hosszú, hogy csak a harmadik felvonása előbb kezdődött és később ért véget, mint a magyar-belga meccs. Igen, a Müpa június 26-i előadását láttam, és igen, a harmadik felvonásra is bent maradtam.

Wagner Wagner-napok Fischer Ádám Bo Skovhus James Rutherford Daniel Kirch Annette Dasch Gudrun Pelker Norbert Ernst Michael Schulz Magyar Rádió Énekkara Nemzeti Énekkar Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Mona Dániel
Bo Skovhus (jobbra)

0 Komment

A Wagner-napok évről évre az egyik legfontosabb olyan rendezvény, amely egyszerre mozgatja meg a nagy opera- és Wagner-rajongókat, a kalandvágyó (komoly)zene-fogyasztókat és az új, izgalmas élményeket kereső közönséget. Vajon mi az, amiért közülük sokan az első igazán nyári estéiket rendszeresen ilyen súlyú "szórakozással" töltik, és mi motiválhatja azokat, akik most először kóstolnak bele, hogy milyen a Wagner-napok részesének lenni? Klasszikus szakmai kritika helyett ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy mit ad egy Wagner-előadás (konkrétan Kovalik Balázs első Wagner-rendezése) egy képzett, ám kritikusként ártatlan zenerajongónak. Tóth Áron beszámolója A bolygó hollandi 2015. június 24-i előadásáról.

fotó: Müpa / Posztós János

0 Komment

Kötelezők röviden

Azoknak, akik lemaradtak az idei Ringről, vagy akik nem tudták végig követni a cselekményt...

Június 11. és 14. között négy egymást követő estén szólalt meg Wagner nibelung gyűrűje című tetralógiája a Budapesti Wagner-napokon. Azonban a zeneirodalom legszövevényesebb kapcsolatrendszerével és legbonyolultabb szüzséjével bíró alkotását is össze lehet foglalni két és fél percben. Nem hiszitek? Hát, kapaszkodjatok!

Playliszt

0 Komment

Egy kanadai MC, zongorista és dalszerző nemrég azzal az ötlettel állt elő, hogy felfedi a klasszikus zene és a pop összefonódásának leghitelesebb bizonyítékait. Chilly Gonzales kedvenc zeneszerzőit és popikonjait feleltette meg egymásnak - így került kapcsolatba Liszttel és Mozarttal Jimi Hendrix és Michael Jackson is.

Chilly Gonzales és a Kaiser Quartett (fotó: Alexandre Isard / PR)

0 Komment

Neeem, a nagy zeneszerzők sem voltak mindig zseniálisak, még akkor sem, hogyha romantikus életrajzíróik így szeretnék beállítani, sőt akkor sem, ha a zenetudósok, amikor számozzák a műveiket, a fiatalkori (vagy akár későbbi) vadhajtásokat nem mindig látják el opus-számmal, merthogy nem illenek a képbe…

Ideje, hogy szembenézzünk Mozart vagy Schönberg sötét oldalával. Ettől nemhogy nem lesz kisebb az értékük, hanem inkább nő, mert észrevesszük emberi mivoltukat is. Igenis, a mi nagy Wolfink is komponált olyat, ami annyit sem ér, mint a gyertya ára, amely égett munka közben. A Köchel-jegyzékben 231-es számon szerepel a Let us be glad című kánon. Nem rossz alkotás, bár nem kimagasló. Miért került mégis ennek a listának az élére? Nos, az eredeti címe korántsem ilyen emelkedett: „Leck mich im Arsch”, ami kulturált fordításban annyit tesz, hogy „Nyald ki a fenekem”. Mozart ezt egy baráti összejövetelre komponálta…

A zeneszerető világ két táborra oszlik – vannak, akik imádják Wagnert, és vannak, akik nem. Ezzel nincs semmi baj. Viszont rossz hírrel szolgálok most a wagneriánusoknak: a Maestro is komponált pocsék zenét! Ez pedig nem más, mint az Amerikai Évfordulós Induló. 1876-ban, az Amerikai Egyesült Államok felkérésére írta, a Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának 100. évfordulója tiszteletére. Ez a hősköltemény sem zeneileg, sem szövegileg nem állja meg a helyét. Üres, hatásvadász frázisok puffannak egymás után, a szöveg pedig szétesik. Nem meglepő módon Wagner maga is azt mondta a darabról, hogy a legjobb benne az a pénz, amit érte kapott. Érdemes meghallgatni – és közben azon tűnődni, hogy hogy a csudába lehetséges, hogy ezzel egy időben írta meg az elképesztően gyönyörű Parsifalt?

Igor Sztravinszkij fiatalkorában még nem igazán tudta eldönteni, hogy mi is az ő saját sítlua – mai, spirituális-ezoterikus divatkifejezéssel élve még kereste önmagát. A most következő Esz-dúr szimfónia írása közben minden bizonnyal Rimszkij-Korszakovnak képzelte magát, pedig abból már volt egy, és az bőven elég. Ezen későromantikus kísérletet, bár büszkén nem mutogatta, de azért felvállalta: a most következő felvételen ő maga vezényel.

„El akartam tüntetni a Händel-stílus hibáit” – ezzel mentegetőzött Arnold Schönberg, amikor valami (esetleg ő maga?) feltette a kérdés, hogy miért írta át Georg Friedrich Händel Op. 6. No. 7-es concerto grossóját. A szerializmus atyjának 1933-as csínytevése vastagon hangszerelt, esetlen ellenpont-kompozíció. A Concerto vonósnégyesre és zenekarra egy furcsa bogár. Helyenként lenyűgöző, máshol komplikált – és ezt biztos, hogy csak felvételről ellenőrizhetik, mert koncertpódiumon szinte sosem játsszák. Kár. Kár?

Playliszt
(forrás: The Guardian)

0 Komment