playliszt

Csaknem két és fél órával a termet betöltő, zúgó tapsorkánt megelőzően lépett az Óbudai Danubia Zenekar által eluralt színpadra Barcza Horváth József nagybőgős, Balázs Elemér dobos, Kovács László karmester és az est főszereplője, az idén március 7-én 46. születésnapját ünneplő Oláh Kálmán.

A jazzvilág immár külföldön is egyre inkább felfigyel a tehetséges fiatal magyar jazz-zongoristákra. Ebben az évben három hazai művész jutott be a Montreux-i Jazzfesztivál, a legnagyobb nemzetközi jazz-verseny döntőjébe, azaz a legjobb tíz szólista közé. Egyikük, a már eddig is figyelemreméltó sikereket elérő, 19 éves Oláh Krisztián pedig harmadik helyezett lett. Ennek apropóján készítettünk vele interjút!

Remélem, nem untatom Önöket a különböző nemzetek művészeinek bemutatásával. Ígérem, lesz olyan hét, amikor magyar jazzkoncertet ajánlok, de valahogy úgy tűnik, hogy a honi szcéna már a fesztiválszezonra készülődik. Egy héttel a Jazztavasz után jogos a visszahúzódás, ugyanis három nagyon erős koncerten van túl mind a szakma, mind a közönség (Lisa Sinome Quartet feat. Harcsa Veronika, Natalie Williams, New York Voices - Modern Art Orchestra). Levezetésképp azonban tökéletes Laia Genc triója, amely a nyári forróság előtt még egy kis tavaszi napsugarat hoz a hallgatóságnak.

Ezen a héten nem egy koncertet vagy egy művészt szeretnék ajánlani és bemutatni, hanem azt a könnyűzenei műfajt, amelyet igencsak érdemes komolyan venni. Ez pedig a jazz. Mégpedig azért esett őrá a választás, mert 2011 óta április 30-án Nemzetközi Jazz Napot rendeznek szerte a világban, koncertekkel ünnepelve azt, hogy a műfaj aktívan köztünk él és virágzik.

És most jazz!

Kaja Draksler, az Amszterdamban tevékenykedő szlovén zongorista különös időutazásra invitálja a hallgatóságot, ugyanis darabjaiban és improvizációiban a kísérleti zene, a pillanatnyi intuíció és a jazz évszázadának információit vonja össze. Bátran állíthatjuk, hogy számára nincsenek prioritások, zenéjében a dallamok, hangszínek és ritmusok egyenrangúak. Merészen kísérletezik a zongora hangszíneinek teljes kiaknázásával, gondolkodásmódja és játékstílusa meglehetősen perkusszív, a zongora miniatűr zenekarként szólal meg kezei alatt.