A régi időkben a zeneszerzői diplomahangversenyek a zenei élet jelentős eseményei voltak. Megtelt a Zeneakadémia szurkolókkal és érdeklődőkkel, kivonultak a zenei szakírók is, hogy hírt adjanak a jövő ígéreteiről. Aztán változott a helyzet, a diplomahangversenyek már nem váltak automatikusan eseménnyé. Évfolyamok, generációk maradtak észrevétlenek.

Aligha sértődik meg zongorista, énekes, hegedűs, ha kijelentjük: egy akadémia erejéről, az oktatás színvonaláról, az intézményi szinergiáról a legátfogóbb képet a zeneszerzők produkciói alapján alkothatunk képet. Ilyenkor ugyanis nemcsak a frissen komponált művek vizsgáznak, hanem zenekari muzsikusok, (optimális esetben zömmel akadémisták), betanító karmesterek/karvezetők, szólisták, s maga az egész oktatási infrastruktúra, mely biztosítja a lehetőségeket és kereteket, hogy egy-egy komponista - az előírásoknak megfelelően - a legkülönbözőbb műfajokban, a kamarazenétől a vokális kompozíción át a nagyzenekari darabig adjon számot a tudásáról. Balogh Máté Gergely és Sándor László diplomahangversenye egy erős Zeneakadémiáról tudósított.

0 Komment