playliszt

Vajon sejthette-e két esztendeje Orendt Gyula, sepsiszentgyörgyi születésű, akkor 26 éves fiatalember, hogy élete álma, Monteverdi Orfeója címszerepének eléneklése ilyen hamar valóra válik? Vajon gondolhatta-e 2011 szilveszterestjén a bécsi Theater an der Wien nézőterén ülve, hogy a sors kifürkészhetetlen akarata folytán az akkor és ott látott rendezésben debütálhat majd mint trák dalnok? Ő, aki az idő tájt "csupán" stúdiósa volt annak a berlini Staatsopernek, melynek ma már megbecsült szólistája… Az álom, ha nem is Bécsben (ahol Orendt a Volksoper tagjaként kezdte nemzetközi pályafutását), de legalábbis a lotaringiai Nancy ékszerdoboz-operaházában, a produkciót átvevő Opéra national de Lorraine-ben valósult meg.

Régi tapasztalat, hogy amit látunk, azt jobban is halljuk. Hogy van-e a zenének látható része, az már egy másik kérdés. Hogy lehet-e olyan zenét írni, melyet látni is kell (vagy érdemes): nos, ez nem kérdés.

Az Átlátszó Hang Fesztivál három koncertjén a zene láthatósága sokféle értelemet nyert. Szóba került az akusztikus folyamatok jobb megértése, azaz a zenei jelenségek átláthatósága, értelemmel való felruházása (belátás); a koncertekhez kapcsolódó kurzusukon, beavató előadásokon pedig a sound-painting segítségével látható jelek által váltak a legkülönbözőbb módon keltett hangok akusztikai értelemben rendezett egységekké, néha zenévé is… (A sound-painting - saját definíciómban - egy speciális jelnyelvvel irányított csoportos improvizációs technikát, egyfajta teremtő vezénylést jelent.)

A zongora, a hegedű és a cselló triója a házi kamaramuzsikálás alapesetének számított a 18. század utolsó harmadában. Ám, mint az amatőröknek fenntartott legtöbb műfaj, ez is koncertpódiumra vágyott.

Várdai István

Egy értelmetlen áldozat emlékére (Hévíz, 2013. december 24.)

Vajon mi nehezebb: jól ismert cselekményű operát "másként" elmesélni, vagy cselekmény nélküli oratóriumot színpadra állítani? Az előbbi esetre Kovalik Balázs színháztörténeti jelentőségű Fidelio-rendezése szolgáltatott példát (Magyar Állami Operaház, 2008): nem az opera sematikus cselekményét értelmezte több-kevesebb aktualizálással, hanem a mű fennkölt eszmeiségéhez fűződő mai viszonyunkat taglalta művészileg magasrendűen, sokoldalúan és nem kevés kritikai éllel (amit az értetlenkedők inkább észre sem vettek, semhogy szembesülniük kelljen vele).

Cigdem Soyarslan (Jemina), Kurt Streit (Lazarus)

Mi történt 100 éve, 1913-ban a zongoramuzsikában? E kérdést járta körül Szabó Ferenc János "szalonja" a FUGÁ-ban.

A FUGA bejárata