playliszt

Ha Baráth Emőke és Csalog Gábor a közeljövőben ad még három-négy olyan dalestet, mint november 6-án a Zeneakadémia Solti Termében, biztos senki se fog azon keseregni, hogy miért oly kevés és miért oly népszerűtlen manapság ez az egykoron szebb napokat látott koncertforma. Hadd legyek irreálisan lelkesült: sorok kígyóznak majd a jegypénztárak előtt.

A közelmúltban korunk két jelentős muzsikusegyéniség járt Budapesten, Isabelle Faust a Concerto Budapest vendégeként Beethoven Hegedűversenyét adta elő, Heinz Holliger (zeneszerző, karmester) a Budapesti Fesztiválzenekart vezényelte. Mindkét koncertről beszámoltunk a PLAYLISZT-en. (Élni jó; http://playliszt.postr.hu/elni-jo; Egy modern klasszikus; http://playliszt.postr.hu/egy-modern-klasszikus) Ezúttal együtt léptek a Zeneakadémia pódiumára.

Az idén tíz éves Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány három - az alapítóval vagy az alapítványával szorosabb munkakapcsolatban álló - középgenerációs, számottevő szakmai múlttal rendelkező komponista művével ünnepelte születésnapját.

Tell Vilmost is a kommunisták bujtották fel

Donizetti "aranyköpése" szerint a Tell Vilmos (1829) első, második és negyedik felvonását Gioachino Rossini (1792-1868) írta, a másodikat azonban - a három svájci kanton szövetségkötésének híres esküjelenetével - maga a Jóisten… E Párizs számára, francia nyelven írt nagyoperát nem véletlenül hallani manapság oly ritkán: Rossini utolsó színpadi műve mind terjedelmét, mind igényességét tekintve rendkívüli feladatot ró zenekarra, kórusra és énekes szólistákra egyaránt. A Grazi Operaház Antonio Fogliani vezényelte, legújabb produkciója most mégis magas színvonalon felel meg e kihívásnak. Az angol Stephen Lawless rendezése viszont meglepő dolgot "állít": az elnyomott svájci nép lázadását nem is Tell Vilmos irányította, hanem valójában… a háttérből… Vlagyimir Iljics Lenin!

Walther Fürst mint "Lenin": David McShane (bariton)

Megszokhattuk, hogy a Theater an der Wien a szokatlan (mifelénk jobbára ismeretlen) művek otthona. Ám hogy ezúttal egy roppant népszerű zeneszerző roppant népszerűtlen darabját - Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) A varázslónő ("Csarogyejka") című operáját (1887) - adták elő, az azért itt is meglepetésnek számít. Nem állíthatjuk, hogy ez a nagy apparátust foglalkoztató, terjedelmes színpadi mű jól illett Bécs késő barokk operaházába. De a fölfedezés, az ausztriai bemutató öröme kárpótolt a Mikhail Tatarnikov vezényelte és Christof Loy rendezte produkció túlzott hangerejéért - még a Bécsi ORF Szimfonikus Zenekar és a többségükben szláv énekes szólisták olykor kissé "vehemens" hangadásáért is…