playliszt

Ez még viccnek is rossz, de ha átvitt értelmű bombára gondolunk, abból több is robbant március 24-én a MÁV Szimfonikus Zenekar és Várjon Dénes közös koncertjén, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Hogy milyen bombák?

A négy zenemű, az négy zenemű… Ritkán hallani ilyet, de ma este ez történt. Az Óbudai Danubia Zenekar zeneakadémiai hangversenye csak részben volt menetrendszerű: az első rész második felében elhangzott egy zongoraverseny. Ám az azt megelőző darab nem felvezetésként szolgált, mint megannyi koncerten. Bartók Táncszvitje közel sem felvezetés. A Táncszvit és Stravinsky Capricciója után úgy éreztük, mintha egy teljes koncerten lennénk már túl. Kocsis Zoltán magabiztosan és autentikusan vezényelte Bartók művét, Fejérvári Zoltán pedig kiválóan és lendületesen zongorázott, ezzel kompenzálva néhány zenekari gikszert.

A hangverseny második fele szintén két részre oszlott. Először Debussy Iberiáját hallgathattuk meg, majd Ravel Couperin sírja című művét, melyet maga a szerző és Kocsis Zoltán hangszereltek zenekarra. Mindkét mű krémesen, lágyan szólt, a spanyolos karakterek markánsak voltak. Kiemelkedő pillanatként a Ravel-mű oboaszólóját és az ütősök egész esti munkáját említhetnénk. Négy nagyszerű, egyenlően fontos és egyenlően fontosként is előadott mű. Remek műsor!

Mona Dániel

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara Händel Izrael Egyiptomban című, pompás oratóriumát adta elő a Zeneakaémián. A karmester, Pad Zoltán a mű előadásának egyik problémáját, a pompásságot remekül oldotta meg. A darab egy pillanatra sem vált formálisan ünnepélyessé.

Az 1738-ban, alig egy hónap alatt komponált oratórium sok tekintetben eltér Händel hasonló műfajú darabjaitól. A ma ismert kétrészes forma minden bizonnyal egy szokásos felépítésű, háromrészes oratórium második és harmadik része. Néhányan, mint például Andrew Parrott vagy Kevin Mallon egy rekonstruált első részt is lemezre vett ("Izrael siratja Józsefet" - The Lamentation Of The Israelites For The Death Of Joseph), ennek zenéje ugyanis azonos az 1737-ben, Caroline királynő halálára komponált gyászhimnusszal (Funeral Anthem for Queen Caroline). Mivel a kétrészes formának nincs nyitánya - a darab ebben a formában "in medias res" a tenor recitativójával kezdődik - a Pad Zoltán vezényelte előadás egy zenekari bevezetővel indult: a Funeral Anthem bevezetőjével, s ezzel mintegy megidézte a "hiányzó" első részt.

Brahms valóban monumentális, szimfónia-léptékű d-moll zongoraversenyét és Beethoven Eroica-szimfóniáját adta elő a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar. A szólista Palojtay János, a karmester Madaras Gergely volt. Mindketten fiatalok még, az egyes darabokkal kapcsolatos rutinjukat így aligha mozgósíthatták.

Egy jó nevű angol, egykoron barokk és klasszikus zenére összpontosító zenekar orosz szerzők műveit játszotta. Az üzembiztosan működő együttest Vladimir Jurowski vezényelte.