OLVASTAD MÁR?
 
„Az első pillanattól fogva működött köztünk a kémia”
Október 31-én a hazánk egyik legizgalmasabb kamarazenei formációjaként működő Budapest Saxophone Quartet a fiatal énekes generáció egy rendkívüli szopránjával, Szemere Zitával ad közös koncertet a Zeneakadémián. Alig egy éve ismerik egymást, mégis különleges...
 
Electric Clarinet a MetronómTetőn!
Október 27-én, azaz most csütörtökön igazi különlegesség fül- és ezúttal szemtanúi is lehetnek, akik ellátogatnak a Corvin Barba. A Belinszky Anna és Mona Dániel által moderált, immár hetedik alkalommal megrendezésre kerülő MetronómTető következő vendége...
 
„Ha Beethoven kapna ma egy jazz triót, elképesztően merész dolgokat művelne vele”
Kinek és miért jut eszébe Beethoven zenéjét jazz és pop elemekkel vegyíteni? Hová tűnt a klasszikus zenéből az improvizáció, és mihez kezdene egy jazz trióval Beethoven, ha ma élne? Beethoven-művek jazzfeldolgozásait tartalmazó új lemezük és közelgő zeneakadémiai...

Homoszexuális volt-e Schubert, és mi köze ennek a zenetudományhoz? Hogyan épült fel és milyen ágai vannak ma a Schubert-biznisznek? Napjaink legkorszerűbb Schubert-életrajzának szerzője, Christopher H. Gibbs, a Bard College professzora többek között arról is beszélt, mit jelent számára a „nyilvános zenetudomány”, és miért számított Schubert szexi kutatási témának a nyolcvanas-kilencvenes évek Amerikájában.

Christopher H. Gibbs Franz Schubert Bard Music Festival Belinszky Anna
Franz Schubert (Wilhelm August Rieder ábrázolása)

 

Belinszky Anna: Schubert-életrajza hamarosan magyarul is megjelenik a Rózsavölgyi Kiadó gondozásában, s ebben a zeneszerzővel kapcsolatos számos korábbi legendát felülvizsgál. Hogyan került Önhöz ilyen közel Schubert, és mikor köteleződött el az ő kutatása mellett?

Christopher H. Gibbs: Az életrajzot megelőzően két könyvet is szerkesztettem Schubertről, azt mondhatom, hogy évtizedek óta benne vagyok a Schubert-bizniszben. A Columbia Egyetemre jártam, mikor komolyabban kezdtem foglalkozni vele: egy szemináriumi dolgozat apropóján Liszt Schubert-dalátiratairól írtam, és a professzorom azt javasolta, bővítsem szakdolgozattá az anyagot. Az átiratok egyébként nemcsak Liszt karrierje, de Schubert hírneve szempontjából is fontosak voltak, hiszen az 1830-as években sokan Liszt turnéin, ezeknek a daraboknak köszönhetően találkoztak először Schubert nevével. Egyre jobban kezdett érdekelni Schubert, ráadásul a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján üzleti szempontból is jó ötletnek tűnt foglalkozni vele, hiszen közeledett 1997, Schubert születésének bicentenáriuma. Azóta azt tanácsolom mindenkinek, legyen figyelmes az évfordulókkal kapcsolatban...

BA: Az évfordulóhoz kapcsolódóan modern Schubertiádák létrehozásában is részt vett, melyek a Schubert-korabeli zenés összejöveteleket idézték meg. Hogyan zajlott ezeknek az alkalmaknak az újrateremtése?

CHG: Egy ismert bariton, Hermann Prey ötlete volt, hogy tíz év leforgása alatt Schubert összes művét bemutatja, többé-kevésbé kronologikus rendben szervezett koncerteken. Az időrend valószínűleg rossz ötlet volt, de elképesztő, hogy az első három évet (évente körülbelül tíz hangversennyel) így is sikerült végigcsinálnia. Hamar bebizonyosodott, hogy a koncepció rettenetesen megdrágítja a programot, így később már tematikus szempontok szerint folytatódott a sorozat. Az utolsó években kerültem kapcsolatba a Schubertiádákkal: Schubert és Beethoven kapcsolatára, illetve a zeneszerző utolsó évére koncentrálva szerveztem programokat.

Christopher H. Gibbs Franz Schubert Bard Music Festival Belinszky Anna
Christopher H. Gibbs (fotó: Youtube / Bard Music Festival)
 

BA: Hogyan változott Schubert recepciója az elmúlt évtizedekben?

CHG: A 20. század közepén, a háborút követően következett be jelentős változás az általános Schubert-képben. A korábbi Schubert-recepció egy nagyon leegyszerűsített elképzelésen alapult: ő volt az a zeneszerző, aki A pisztráng című dalt, illetve a Pisztráng-ötöst írta. Schubert fogadtatástörténetére nagy hatást gyakorolt egy 20. század eleji daljáték, a Das Dreimädlerhaus (magyarul Három a kislány néven ismert; a szerk.), hasonlóan ahhoz, ahogy az emberek Mozart-felfogását az Amadeus című film befolyásolta. A darab zenéjét Berté Henrik népszerű Schubert-dallamokból állította össze, maga a cselekmény pedig egy eléggé együgyű történetet mond el a zeneszerzőről és barátairól. A daljátékot több tucat nyelvre lefordították, és vele együtt egyre népszerűbbé vált a vidám, fülbemászó dallamokat komponáló Schubert képe is. A második világháborút követően a kései művek, a Téli utazás, az utolsó szonáták, a C-dúr vonósötös révén került csak egy egészen más zeneszerző, egy sokkal komorabb, mélyebb és rejtélyesebb Schubert az érdeklődés középpontjába.

BA: És mit gondol arról a felfogásról, amely Schubertet a zenetörténet egyik első homoszexuális hősének kiáltotta ki?

CHG: Ez az ügy épp akkor volt tetőpontján, mikor végzős hallgató voltam New Yorkban. Susan McClary vezető feminista zenetudósként egy konferencián mutatta be híres tanulmányát, melyben Schubert Befejezetlen szimfóniáját a szerző homoszexualitásával hozza kapcsolatba, nem sokkal azután, hogy Maynard Solomon publikált egy nagy vihart kavart tanulmányt a témában. McClary arra tett kísérletet, hogy közvetlen kapcsolatot találjon zene és szexualitás között. Ott volt a konferencián Leon Botstein (karmester, zenetörténész, a Bard College elnöke – a szerk.), és a haját tépte: „Mutassák meg, hol vannak a meleg hangok a szimfóniában!” Schubert szó szerint is szexi témának számított tehát, és hatalmas vitákat robbantott ki a nyolcvanas-kilencvenes évek amerikai zenetudományában. Zenetudós hallgatóként sokáig azt sem tudtam, hová kapjam a fejem. Később, mikor a könyvet írtam, persze nekem is döntenem kellett arról, milyen szerepet szánok Schubert magánéletének. Csak bizonyított tényekre támaszkodtam, ezt azonban különösen megnehezítette, hogy magától a komponistától kevesebb mint száz levél, és mindössze néhány oldalnyi naplóbejegyzés maradt fenn. Vagyis az az információmennyiség, ami közvetlenül Schuberttől származik, drámaian kevés más zeneszerzőkhöz képest. A nemi identitásával kapcsolatos források is többnyire barátok, ismerősök évtizedekkel később írt visszaemlékezései, naplói. Kétségtelen tény, hogy Schubert főleg férfiakkal élt, így része volt a korabeli Bécs férfitársadalmának, amelyben fontos szerepet játszott a homoszexualitás, és e tekintetben nem tulajdonítanék túl nagy szerepet annak a kamaszkori barátnőjének sem, akinek a Gretchen am Spinnrade (Margit a rokkánál) című dalt komponálta. Megvoltak a maga titkai, ezekről azonban nem tudhatunk meg sokat. Fontosnak tartom ugyanakkor, hogy a homoszexualitás fogalma – ahogyan ma értjük – még nem létezett akkoriban, s a szoros férfibarátság, vagy éppen férfiszerelem éppúgy változó jelentéseket hordozott az idők folyamán, mint az angol „gay” szó, ami eredetileg csupán annyit jelentett, hogy „vidám”. A könyvemben nem ezekre a részletekre, sokkal inkább a karrierjére, Schubertre mint zeneszerzőre koncentrálok.

Christopher H. Gibbs Franz Schubert Bard Music Festival Belinszky Anna
Schubert a Három a kislány című daljáték filmfeldolgozásának egyik jelenetében
 

BA: Zenei szempontból rendkívül izgalmas kérdés, hogy milyen szerepet játszott Beethoven Schubert életében. Hogyan kezeli a könyvében ezt a kapcsolatot?

CHG: Schubert és Beethoven kapcsolata az egyik legizgalmasabb kérdés számomra, jelenleg is foglalkoztat. Beethoven kétségkívül Schubert korának legfontosabb zeneszerzője volt, akitől Schubert rengeteget tanult. Különböző újságoknak köszönhetően jól dokumentált az a tény, hogy Schubert fáklyavivőként részt vett Beethoven temetésén 1827. március 29-én. Azt azonban kevesen tudják, hogy élete utolsó hónapjaiban valósággal megszállottjává vált Beethovennek és a beethoveni örökségnek. Felvette a kapcsolatot Beethoven kiadóival és azokkal a zenészekkel, köztük a Razumovsky gróf híres kvartettjét vezető Ignaz Schuppanzigh-gal, akik rendszeresen bemutatták Beethoven műveit. Mintha valóságos örökösnek képzelte volna magát. 1828. március 26-án adta élete egyetlen szerzői estjét – Beethoven halálának szinte napra pontosan az első évfordulóján. A koncerten egyebek mellett az Esz-dúr trió, valamint a kürtre, énekhangra és zongorára írt Auf dem Storm című dal hangzott el, két olyan mű, amelyek ilyen-olyan módon az Eroica-szimfóniára utalnak. Úgy gondolom, hogy a hangverseny tulajdonképpen rejtett Beethoven-emlékkoncert volt. Eleinte sokan kétkedéssel fogadták ezt a feltételezésemet, de ahogy jobban beleástam magam a Schubert-művek vázlataiba, felfedeztem, hogy még Beethoven 5. szimfóniája is ott rejlik mögöttük. Schubert tudatosan állított emléket Beethovennek ezekben a művekben, de nem nevezte az estet emlékkoncertnek, és nem dedikálta az Esz-dúr triót Beethoven emlékének. Annak ellenére, hogy a kiadója külön kérte őt, nevezze meg, kinek ajánlja a művet. A több mint száz publikált opusból ez az egyetlen olyan műve, amelyet látszólag nem dedikált senkinek – valójában azonban van címzett: maga Beethoven.

BA: A Bard Music Festival egyik művészeti vezetőjeként a zenetörténetet egészen új szemszögből igyekszik közel hozni a kortárs közönséghez. Mesélne a fesztivál célkitűzéseiről, missziójáról?

CHG: A fesztivál, melyet Leon Botstein hívott életre 1990-ben, minden évben egy meghatározott zeneszerző művészetére koncentrál. Az idei a huszonhetedik alkalom, melyen – első olaszként – Puccini került középpontba. Általában 19–20. századi zeneszerzőket választunk ki, a célunk pedig, hogy két hétvége leforgása alatt átfogó képet adjunk az adott komponistáról, tanítványairól, barátairól, ellenségeiről – az őt körülvevő világról. A koncertek előtt ismeretterjesztő előadásokat tartunk, és minden évben megjelentetünk egy tanulmánykötetet is a fesztivál főhőséhez kapcsolódóan. Hagyományosan nagy figyelmet fordítunk arra, milyen darabokat helyezünk egymás mellé a programban. Mikor néhány évvel ezelőtt például Stravinsky Tavaszi áldozata került színre, ugyanazon a koncerten tanárának, Rimszkij-Korszakovnak, és egyik legfőbb riválisának, Maximilian Steinbergnek is elhangzott egy darabja. Steinberg egyébként Rimszkij-Korszakov lányát vette feleségül, és ugyanabban az évben, mint Stravinsky, ő is komponált egy balettet Gyagilev társulatának. A filozófiánk része, hogy a felfedezéseken és újrafelfedezéseken keresztül bővítsük a klasszikus repertoárt, és segítsünk a közönségnek is abban, hogy észrevegyék, mennyi csodálatos zene van azokon a műveken kívül, amelyeket a koncerteken rendre meghallgatnak. Végső soron, ha irodalomról van szó, akkor sem csak a legjobb öt regényt olvassuk újra meg újra. Vannak egészen kiváló könyvek, vannak nagyon jó könyvek és vannak jó könyvek. Miért ne élvezhetnénk egy könyvet, amely egyszerűen csak jó? Ugyanez igaz a zenére is. Ráadásul egy olyan remekmű, mint a Tavaszi áldozat, csak még izgalmasabbá válik, ha új környezetben, egy korábban nem hallott darab társaságában halljuk újra.

Christopher H. Gibbs Franz Schubert Bard Music Festival Belinszky Anna
Christopher H. Gibbs és Leon Botstein (fotó: Youtube / Bard Music Festival)
 

BA: Zenetudományi tanácsadóként és szövegíróként dolgozik a Philadelphia Orchestra kötelékében. Magyarországon ilyesfajta pozíció nem létezik. Milyen feladatai vannak zenetudósként az együttes életében?

CHG: Elsősorban műismertetőket írok, de ugyancsak zenetudományi feladat a zenekari koncertekhez kapcsolódó előadások megtartása. A komolyabb szimfonikus zenekaroknál általános gyakorlat, hogy egy órával a koncertek előtt ismeretterjesztő előadást tartanak az adott napi műsorról. Amerikában sokáig igen rossz hagyománya volt a műsorfüzeteknek: leginkább újságírok írták őket, és tele voltak száraz életrajzi részletekkel, a művekkel kapcsolatban pedig ugyanazokkal a nem egészen helyes adatokkal és unásig ismételt anekdotákkal. Valami oknál fogva a nyolcvanas években néhány zenekar úgy döntött, hogy doktori fokozattal rendelkező zenetudósokat alkalmaznak erre a feladatra. Olyanokra volt szükségük, akik nem akarnak túl akadémikusak lenni, és megértik, hogy az adott mű lenyűgöző összhangzattani struktúrája helyett azok keletkezési történetéről, kulturális kontextusáról érdemesebb mesélni. A bostoni és a clevelandi zenekar után a Philadelphia Orchestra is erre az útra lépett. Schuberttel kapcsolatban már több előadást is tartottam náluk, az elődöm hirtelen távozása után pedig engem kértek fel a műismertetők írására. A zenekarok hagyományosan összegyűjtik és megőrzik a repertoárjukon lévő művek szövegeit, így mire dolgozni kezdtem, Beethoven 5. szimfóniájához természetesen már nem kellett szöveget írnom, inkább az új művekkel és a ritkábban játszott darabokkal kellett foglalkoznom. Később persze nem ártott frissíteni a standard repertoárral kapcsolatos szövegeket sem. A változatosság kedvéért a zenekar erre alkalmanként új embereket is fel szokott kérni. A Philadelphia Orchestra számára gyakorlatilag a mai napig heti rendszerességgel írok ismertetőket – ezt nevezem „nyilvános zenetudománynak”.

BA: Ezek szerint beszélhetünk nyilvános és nem nyilvános zenetudományról is?

CHG: A zenetudomány ismeretterjesztő formája csak az utóbbi húsz évben nyert nagyobb teret Amerikában. Mikor egyetemre jártam, még az a felfogás élt, hogy komolytalan ilyesmivel foglalkozni, és ha valaki műismertetőket ír, az soha sem fogja hozzásegíteni egy rendes álláshoz. A kezdetektől fogva, mikor még főként Schuberttel kapcsolatban kértek fel különböző ismeretterjesztő feladatokra, mindig is élveztem, ha a zenetudománynak ezt a formáját művelhettem. Mikor egy koncert műismertetője kapcsán a Buffalói Egyetem tanáraként szerepeltem a New York Times-ban, az egyetem vezetősége és a tanszéki kollégák úgy örültek, mintha az egyetemi futball csapatról lett volna szó. Ezzel szemben a zenetudományi folyóiratokban publikált tanulmányokat sokszor alig olvassa el valaki. Úgy gondolom, hogy a tudomány nem hal meg attól, ha zenetudósként aktívan keressük a kapcsolatot a közönséggel is. Csak nyerhetünk azzal, ha segítjük a zene és a zenehallgatók közti interakciót, és nyitottabbá tesszük az embereket. Az ismeretterjesztés nem a halál csókja többé. A tanítványaimat is arra bátorítom, hogy tanuljanak meg írni és beszélni a zenéről, menjenek el előadásokat tartani iskolákba, idősek otthonába... Gyakran ki kell lépnünk a megszokott keretekből ahhoz, hogy megértsük, mit tudunk mondani a zenéről valójában.

Az interjú létrejöttéért köszönet illeti Olivia Carinót.

0 Komment