Mit hallgatnak a profik New York-ban?
2013 12 19. 09:01 - playliszt
A The New York Times művészeti rovata nemrég közzétett egy listát, hogy az újság kritikusai (vagyis a szakma kiemelt példányai) milyen felvételeket hallgattak legszívesebben az utóbbi időben. Érdemes belepillantani. Van olyan, amiről itthon nem is hallunk, de szerencsére Magyarország két vonatkozásban is képviselteti magát ezen a nemzetközi szúrópróbán.
Brahms: IV. szimfónia (New York-i Filharmonikus Zenekar, vez. Leonard Bernstein)
A kritikus (Zachary Woolfe) Bernstein leveleit rendezte éppen sajtó alá, és a munkához melléktanulmányként, háttérzeneként végighallgatta sok felvételét. Kedvence a IV. szimfónia lett, szerinte ez méltó a legjobban Bernstein örökségéhez.
Leonard Bernstein a Lincoln Centerben, 1962-ben (fotó: Sam Falk)
25x25 – 25 premier 25 év alatt
Anthony Tommasini zenekritikus csodálkozik, hogy a New York Virtuoso Singers ötletét más csapat korábban még nem valósította meg. A Harold Rosenbaum által 25 éve megalapított és azóta is vezetett kortárs zenére specializálódott együttes azzal ünnepelte negyedszázados fennállását, hogy megrendelt 25 kisebb lélegzetű kórusművet 25 szerzőtől. Hogy csak néhányat emeljek ki közülük: Stephen Hartke, Chen Yi, David Del Tredici, David Lang, William Bolcom, Fred Lerdahl – és még sokan mások. Az együttes két koncerten mutatta be a 25 művet, majd elkészítették ezt a fantasztikus CD-t.
Ligeti: I. és II. vonósnégyes, valamint Barber: Molto adagio az Op. 11-es vonósnégyesből
Büszkék lehetünk, hogy Ligeti György két nagyszerű kamaraműve is helyet kapott ezen a divatos listán, méghozzá az 1987-ben megalakult Keller Vonósnégyes előadásában. Anthony Tommasini több felvétel meghallgatása után jelentette ki, hogy neki ez a magyar kvartett szólaltatja meg leghitelesebben Barber ismert lassú tételét és Ligeti két művét.
Greg Stuart
Beuger: 16 stanza
Antoine Beuger 2004-ben íródott darabja eredetileg 16 azonos hangszerre készült, amelyek körbevenni hivatottak a közönséget, és így adjanak komplex zenei élményt. Greg Stuart vibrafonművész nem tudta megsokszorozni magát, de soksávos stúdióalbuma bőségesen kárpótol minket ezért. Ahogy a felvétel kiválasztója, Steve Smith írja: „ez a CD nagyszerűen ábrázolja, ahogy a többszöri, egyre koncentráltabb meghallgatás hogyan változtatja meg a zenéről alkotott véleményünket.”
Playliszt
(forrás: The New York Times)
