Nipper, a muzikális házőrző
2013 12 04. 14:53 - playliszt
Ha betévedünk egy zeneműboltba, a színes-szagos, művészileg kidolgozott CD-borítókon lassan már észre sem vesszük a kiadó logóját. Bár az ínyencek a kiadó alapján is válogatnak, tudatukig maximum a betűk jutnak el. Pedig van néhány nagy múltú logó, amelyik megéri a figyelmet…
Kicsit több, mint száz évvel ezelőtt, a fonográf korában élt egy angol úr, Mark Barraud. Békésen töltötte napjait Nipper nevű foxterrierjével, és néha azzal szórakoztatta magát, hogy fonográffal felvette a saját hangját. Mikor az 1800-as évek legvégén elhunyt, kutyája, fonográfja és lemezei a többi ingósággal együtt fivéréhez, a festőművész Francis Barraudhoz kerültek.
Egy napon, mikor Francis testvére egyik lemezét hallgatta, arra lett figyelmes, hogy a kutyus odatelepedett a fonográf elé, és vágyakozva hallgatta elhunyt gazdája hangját. Annyira megkapó volt a kép, hogy a művész ecsetet ragadott és megörökítette egy vásznon.
1899-ben Francis Barraud több fonográfgyártó cégnek is megpróbálta eladni a festményt „Fonográfot hallgató kutya” munkacímmel, de senkinek sem kellett. Egy évvel később a Gramophone Company megvette, azzal a feltétellel, hogy átalakítja a művet úgy, hogy cég egyik gépét festi rá. A logó hivatalosan 1899 decemberében, egy katalógusban jelent meg.
Később a logó amerikai jogait megvette a Victor Talking Machine Company, és az új cég lényegesen intenzívebben használta – 1902-től minden Victor-kiadványon ott szerepelt Barraud festményének egyszerűsített változata. A hozzátartozó szlogenpályázatot pedig Ralph Mountain nyerte meg „His Master’s Voice” mondatával. Nipper, a hűséges foxterrier így végérvényesen bevonult a zenetörténelembe.
Playliszt
