A The New York Times művészeti rovata nemrég közzétett egy listát, hogy az újság kritikusai (vagyis a szakma kiemelt példányai) milyen felvételeket hallgattak legszívesebben az utóbbi időben. Érdemes belepillantani. Van olyan, amiről itthon nem is hallunk, de szerencsére Magyarország két vonatkozásban is képviselteti magát ezen a nemzetközi szúrópróbán.

Brahms: IV. szimfónia (New York-i Filharmonikus Zenekar, vez. Leonard Bernstein)

A kritikus (Zachary Woolfe) Bernstein leveleit rendezte éppen sajtó alá, és a munkához melléktanulmányként, háttérzeneként végighallgatta sok felvételét. Kedvence a IV. szimfónia lett, szerinte ez méltó a legjobban Bernstein örökségéhez.

Leonard Bernstein

Leonard Bernstein a Lincoln Centerben, 1962-ben (fotó: Sam Falk)

0 Komment

A Fazekas György brácsaművész szerkesztésében és szervezésében megvalósuló koncerten Bach egyik legtöbbet idézett kompozíciója tucatszor hangzott el. Mégsem untuk meg.

0 Komment

Ez nem aktuális kritika, hanem az egyik legkedvesebb emlékem az elmúlt időszak koncertlátogatásaiból…

0 Komment

Némi bátorsággal kimondhatjuk, hogy 1770. december 16-án, 243 évvel ezelőtt jött a világra Ludwig van Beethoven. Az "olcsóbb", magukra kevesebbet adó lexikonok bizonyosságként kezelik ezt a dátumot, míg a zenetörténészek adu ásza, a Grove lexikon óvatosan csak annyit ír, hogy egy nappal később, 17-én megkeresztelték, tehát valószínű, hogy 16-án született.

Ha figyelembe vesszük a tényt, hogy Beethoven szüleinek már született egy gyermekük 1769-ben, aki mindössze hat napot élt, nem nehéz elképzelni, hogy a következő újszülöttet is siettek bemutatni minél hamarabb a templomban. Nem féljenek, nem egy újabb Beethoven-életrajz következik most. A legnagyobb tudósok foglalkoznak vele, többkötetes művek szólnak életéről, munkásságáról. Én Ludwig van Beethoven kezdő lépéseit szeretném felidézni az évforduló alkalmából.

0 Komment

Ha megkérünk valakit, hogy soroljon fel német költőket, emberünk magabiztosan kezdi majd mondani: Goethe, Schiller… majd egy kis hallgatás után: ja persze, Heine.

0 Komment