playliszt

Tudom, "hogy ki lehessen érdemes legyen kimenni a parkba", de úgy értem, a Playliszten is legyen tánc! Néptáncos létemre nemigen foglalkoztam még a témával itt, a blogon, de egy indiai táncelőadás arra sarkallt, hogy elgondolkozzak a tánczene és a táncos kapcsolatán.

Még mindig csütörtökök, még mindig Corvin Bar és még mindig ízig-vérig kortárs zenék, szerzők, muzsikusok. Szeptember 15-én folytatódik a MetronómTető, ezúttal a fuvola kerül középpontba.

Nemcsak a világ legjobb zongoristái ülhetnek ezúttal hangszer mögé a Zeneakadémiának is otthont adó Liszt Ferenc téren, de néhány, képzőművész hallgatók által új életre keltett hangszernek köszönhetően most bárki elindulhat a világhírnév felé. Aki pedig mégis a profikat részesítené előnyben, az ingyenes minikoncerteket hallgathat Fischer Annie- és Lakatos Ablakos Dezső-ösztöndíjas művészek tolmácsolásában a Zeneakadémia előtt megszólaló 1904-es Steinway zongorán, vagy besétálhat a zenepalotába, ahol a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny valamennyi fordulójának tanúja lehet.

Van valaki, akinek feltétel nélkül elhiszem, hogy César Franck zenéjében nincs semmi ódon, 19. századi. Sőt, neki még azt is elhinném, hogy Franck kortárs zene.

Augusztus 17-én otthon hagytam a kritikust. Csak a műkedvelő énemmel mentem a Kaposfestre. Aztán a délelőtti koncertről Sosztakovics 15. szimfóniájának kamaraátiratától telve indultam vissza a szobámba. Micsoda élmény, jó volna leírni! De mondom, a kritikus szabadnapos. Este azonban Olli Mustonen zongorázott. Torkon ragadtam hát a kritikust: - Ezt nem tarthatod magadban! Ha nem, hát nem.