playliszt

547 éve, 1468. február 3-án hunyt el Johannes Gutenberg német ötvösmester, feltaláló. A lexikon így fogalmaz: „Ő a mozgatható betűelemekkel való könyvnyomtatás, a betűfém, a kézi öntőkészülék, a nyomdafesték, a szedő-sorjázó vagy más néven szedővas (winkel), a kézisajtó és a festékező labdacs európai feltalálója.”

Persze, sasszemű és jól informált olvasóink mondhatják, hogy mind oly sok minden másban, ebben is megelőzték Gutenberget a kínaiak. Egy Pi Seng nevű úriember a XI. században már valóban feltalálta a mozgatható betűket, de az övéi agyagból voltak, hamar koptak, tönkrementek. A koreaiak sem maradtak le nagyon - jóval Gutenberg előtt már fémből készült betűmintákat használtak. Ki tudja, miért, ez a fajta nyomtatás Kínában mégsem vált általánossá egészen addig, amíg a Nyugattól át nem vették a korszerű könyvnyomtatás műveleteit. Gutenberg jelentősége tehát nem abban rejlik, hogy a fémből készült mozgatható betűmintákat használta, hanem abban, hogy a modern könyvnyomtatáshoz szükséges négy alapvető összetevőt: a mozgatható betűmintát, a nyomógépet, a megfelelő nyomdafestéket és a papírt egy gyártási folyamatban tudta összehangolni.

Johannes Gutenberg 1430 táján kezdett el könyvnyomtatással kísérletezni, produktumai egyre szebben, egyenletesebbek és olvashatóbbak lettek. Húsz év alatt annyit fejlődött, hogy megkapta megbízását élete legfőbb művére, a Bibliára.

A 641 lapot, és oldalanként 42 sort tartalmazó, két hasábban szedett mű óriási kihívás volt. Ráadásul azért, hogy a Biblia pont úgy nézzen ki, mint a kézzel készítettek (ki tudja, miért volt ez szempont a nyomtatás hajnalán?), szükség volt az iniciálék és a díszítések egyedi, kézzel történő megfestésére is. Egy tehetős ügyvéd, Johann Fust hajlandónak mutatkozott arra, hogy finanszírozza a könyv elkészítését és cserébe társtulajdont szerzett a vállalkozásban.

A munka öt évig tartott. Csomó új betűt kellett önteni, papírt és pergament vásárolni. Mivel ez egy embernek sok lett volna, Gutenberg felvett maga mellé egy segédet, Peter Schöffert. Ahogy telt-múlt az idő, Fust, a szponzor felismerte, hogy a segéd alkalmazásával hosszú távon semmi szüksége nincs a mesterre, ezért beperelte Johannest a kölcsönadott pénz és annak kamatai miatt. A teljes követelés 2026 forintot tett ki, amely akkoriban óriási összeg volt. Gutenbergnek esélye sem volt előteremteni a pénzt, így a nyomda, a betűkészlet és a félig kész Bibliák Fust birtokába kerültek. Saját vállalkozásuk már büszkén hirdette, hogy nyomtatott Bibliát árulnak, ellentétben Gutenberggel, aki nem kívánta felfedni vevői előtt, hogy nem kézzel készített munkát ad el nekik…