A kevesebb több
2014 08 07. 09:30 - playliszt
Gyakori jelenség, hogy minél többet olvas az ember, minél többet tud, annál inkább hallgat – hiszen annál inkább tudatában van saját kicsinységének és tudatlanságának.
Van ennek zene vetülete is – és most nem arról beszélek, hogy ki ismer több muzsikát. John Cage amerikai avantgárd zeneszerző 1952-ban komponálta meg legnagyobb hatású (vagy mondjuk inkább, hogy a zenetörténet egyik legnagyobb hatású darabját), a 4’33”-at.
A kis John Cage-nek nem kellett messzire mennie az inspiráló környezetért - édesapja feltaláló volt. A kisfiú mintadiák volt (végre nem egy iskolakerülő rosszcsont a művész), a középiskola befejezése után Párizsban tanult építészetet és zongorát – közben elmélyülten tanulmányozza Bach és Beethoven munkásságát. A nagy európai körút megtétele után teljesen a zenének szentelte magát. Később Schönberg lesz mestere, aki hatalmas hatást gyakorol tanítványára. Segítségével kialakítja saját stílusát, nemsokára pedig kidolgozza a preparált zongora ötletét: a hangszer húrjai közé különböző tárgyakat helyez; a két kéz játékával egyidejűleg számos ütős hangszer szólalhat meg.
Talán minden gondolkodó életében elkerülhetetlen, hogy találkozzon a buddhizmussal. Cage-re is nagy hatást tett a zen filozófia, ennek köszönhetően Cage a negyvenes években az intenciómentes művészet érdekében tevékenykedik: a művészet nem valamely cél érdekében létrehozott alkotásokat eredményez, hanem maga az alkotás a cél.
Cage életszakaszaiban a zen, azaz intenciómentes, valamint a véletlen technikákat tanulmányozó időszak találkozásakor született egyik legnagyobb hatású műve, a 4’33”. Itt egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő figyelnie a csöndre, "szólaltassák" meg bárhol is a darabot. A 4'33" leginkább afféle zen feladványhoz hasonlatos, ahol a feladvánnyal való foglalkozás, az azzal kapcsolatos meditáció fontosabb, mint maga a válasz, a megfejtés, mely talán nem is létezik…
Playliszt
