playliszt

A világ leghíresebb szerelmi története szomorú véget ért, bár néhány későbbi feldolgozó, aki nem bírt happy end nélkül élni, átírta vidámabbra a sztorit. A XX. század zseniális, utánozhatatlan humorú csúfolója, Karel Capek pedig Történelmi görbe tükör című novelláskötetében hétköznapi befejezést álmodik meg Rómeó és Júlia házasságának, amely frigynek, ha létrejött volna, ma lenne a 713. évfordulója. Sok szál rózsa kellene az ünnepi vacsora mellé…

De vajon hol gyökerezik ez a tragikus kimenetelű történet?

A tragédia Arthur Brooke 1562-ben írt versének, a The Tragical History of Romeus and Julietnek és William Painter Palace of Pleasure című prózájának színpadi átirata. Mindkettő egy olasz mesén alapszik, és bár Shakespeare mindkettőtől kölcsönzött részleteket, új szereplőket is létrehozott, például Mercutiót és Párist, a történet bővítésének érdekében. 1597-ben jelent meg Shakespeare leggyakrabban játszott műve.

Tragikus szerelmi történetek már az ókorban is léteztek. Az egyik ilyen Pyramus és Tisbe története, amely sok hasonlóságot mutat Shakespeare-ével: gyűlölködő szülők, halottnak hitt kedves. Ovidius művén kívül például Epheszoszi Xenophón is ezt a vonalat lovagolja meg Anthia és Habrokomes történetével.

A Rómeó és Júlia első ismert verzióját Masuccio Salernitano írta. 1476-ban megjelent Il Novellino című művében szereplő történetének főhőse a Sienában élő Mariotto és Gianozza. Titokban kellett összeesküdniük, majd a férfit száműzik, Gianozzát pedig házasságba akarják kényszeríteni. Szerepel benne eltévedt üzenet és a méreg is, de a végkifejlet eltér Shakespeare-étől, bár nem kevésbé tragikus: Mariottót elfogják és lefejezik, Gianozza pedig belehal bánatába.

Júlia erkélye Veronában

1530-ban Luigi da Porto Giulietta e Romeo címmel jelentette meg a történetet. Felhasznált elemeket Pyramus és Tisbe történetéből, valamint Boccaccio Dekameronjából. A ma ismert történet több eleme is tőle származik, így például a szerelmesek, és a Montecchi és Capulet család nevei, és a veronai helyszín. Da Porto igazként tünteti fel a történetet, noha száz évvel korábbra datálja, mint ahová Salernitano helyezte. Történelmi tény egyébként, hogy a Montecchi és a Capulet család valóban létezett a XIII. században - Dante meg is említi őket Isteni színjátékában.

1554-ben Matteo Bandello kiadta Novelle című művének második kötetét, melyben a Giulietta e Romeo történetét is feldolgozta, és ez került - Pierre Boaistuau 1559-es francia fordításának közvetítésével – angol földre. 1562-ben Arthur Brooke angolra fordította Boaistuau verzióját. Némileg módosított a történeten, hogy tükrözze Geoffrey Chaucer Troilus és Cressida című művének egyes részeit. Ezen verzió alapján írta meg Shakespeare örökbecsű művét.

Pontosan nem lehet tudni, mikor írta Shakespeare a Rómeó és Júliát. Júlia dajkája a műben megemlíti, hogy 11 évvel korábban földrengés volt. 1580-ban Angliában valóban volt földrengés, így a mű keletkezésének időpontja 1591-re tehető, bár meg kell említeni, hogy mind Angliában, mind Veronában voltak további földrengések azokban az időkben, így egyes szakértők más dátumokat is lehetségesnek tartanak.

A Rómeó és Júliát számtalanszor feldolgozták. William Davenant és a 18. században David Garrick többször is változtatott rajta, elhagytak bizonyos jeleneteket a műből, Georg Anton Benda pedig boldog végkifejlettel zárja le az operaadaptációt. A XIX. században már törekedtek az eredeti szöveg visszaadására, innen ismerhetjük Gounod, Bellini operáit. Csajkovszkij nyitányfantáziát, Berlioz dramatikus szimfóniát, Prokofjev balettet írt belőle – sok más feldolgozás mellett. A filmipar pedig egyenesen fürdőzik a tragikus történetben, átnézve a filmográfiát kijelenthetem, hogy az első fecske, az 1900-ban (!) forgatott és mára sajnos elveszett francia film óta átlag 6-8 évente készítenek egy Rómeó és Júlia adaptációt.

Két nagy család élt a szép Veronába,

Ez lesz a szín, utunk ide vezet.

Vak gyűlölettel harcoltak hiába

S polgárvér fertezett polgárkezet

Vad ágyékukból két baljós szerelmes

Rossz csillagok világán fakadott

És a szülők, hogy gyermekük is elvesz,

Elföldelik az ősi haragot.

Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,

Szülők tusáját, mely sosem apad,

Csak amikor már sarjuk föld alatt van:

Ezt mondja el a két órás darab.

Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz

És ami csonka itten, az egész lesz.

(Shakespeare: Rómeó és Júlia – Előhang. Kosztolányi Dezső fordítása)

(forrás: Wikipédia)

Playliszt