Faj-súlyos zene
2014 08 26. 21:52 - playliszt
Mi történik, ha egy csapat elefántnak odaadunk egy rakás hangszert? Vajon csupán csörömpölést hallunk, vagy kibontakozhat igazi muzsika is belőle? Thaiföldön megpróbálták, és az alapítók szerint működik a dolog!
Persze, a kákán is csomót kereső, vájtfülű kritikusok esetleg kifogásolhatják, hogy az ütősszekció egy pöttyet túl vehemens és nem minden zenész figyel odaadóan a karmesterre… De cserébe meg kell állapítanunk, hogy igazán nem kérnek magas gázsit, a próbapénzt pedig banánban fizetik.
"Mei Kot imádja ütni a gongot, Chapati pedig a basszus szólamban tehetséges nagyon…” meséli Dave Soldier, a zenekar egyik alapítója. „Phong megragad egy ütőt, és semmivel sem tudjuk rávenni, hogy abbahagyja a zenélést, Luk Kop pedig egyszerre három dobon is tudott játszani. Még ritmusjátékra is rá lehetett venni! Csak sajnos ő meglehetősen veszélyes volt, ezért már nem tagja a társulatnak. "
A Thai Elefántzenekart Soldier és Richard Lair alapította észak Thaiföldön – itt, egy rezervátumban élnek az állatok. Soldier így emlékszik vissza: "Arra gondoltunk, hogy az elefántok valószínűleg ugyanúgy tudnak hangszereken játszani, ha megfelelőket adunk nekik. Terveztettünk számukra hatalmas, törhetetlen instrumentumokat, hiszen az igaziak azonnal pozdorjává törnének.” Nem csoda, hiszen az elefántzenekar óvatos becslés szerint is körülbelül háromszor annyit nyom, mint a teljes Berlini Filharmonikusok.
Az alapítók olvasták a Kansasi Egyetem azon tanulmányát, amely kijelenti, hogy az elefántok képesek megkülönböztetni egymástól néhány dallamot. De úgy gondolták, hogy megtanítani őket hangszeren játszani biztosan rendkívül nehéz lesz. "Azt hittem, hogy majd mindig adni kell egy banánt, ha ütnek egyet, és egy almát, ha sikeresen megszólaltatnak egy hangot. De egyáltalán nem így történt. Megmutattam, mi a teendő, odaadtam nekik az ütőt, és pár perc múlva már játszottak is. Thai emberek szerint, akik hallottak minket, olyasmi zenét játszanak, mint amiket a buddhista templomokban is hallani.”
Az elefánthajcsárok régóta énekelnek és zenélnek elefántjaiknak, mert úgy gondolják, hogy ettől az állatok nyugodtabbak és boldogabbak lesznek. Ezúttal énekkel vagy vonós hangszereken kísérik az elefántok muzsikáját.
Ha az ütőhangszerek nem is tűnnek bonyolultnak, mit szólnak ahhoz, ha azt mondom, hogy ezek a bölcs állatok harmonikázni is tudnak, hiszen ormányuk vége úgy tud működni, mint egy ujj? Soldier így emlékszik vissza: „Egy reggel kimentem a dzsungelbe napfelkeltekor, és egyszer csak meghallottam, ahogy egy tucat elefánt fújta a harmonikát, miközben hajnali fürdésükhöz ballagtak. Hihetetlen élmény volt.”
A 2000-ben alapított, jelenleg 22 tagot számláló zenekarnak eddig 3 albuma jelent meg. A trackek egy része rögtönzés, amelyek során a hajcsárok csupán a kezdésben és az egyszerre való befejezésben segítenek (valljuk be, néhány emberzenekarnak is nehezére esik jól befejezni egy-egy művet), de szerepelnek a felvételeken tradicionális thai dallamok is, ahol az elefántok egy-egy dallamhangot szólaltatnak meg a vezetőjük intésére.
"Azt gondolom, nyugodtan elengedhetjük a fantáziánkat, amikor más fajokkal való kapcsolatteremtésen gondolkodunk” – mondja Soldier. „Ha elfogadjuk a művészetnek ezt a típusát, akkor megszűnnek a fajok közötti korlátok – és ez a földi élet és a lelkek igazi jövője."
(forrás: BBC)