playliszt

Martha Argerich lánya, Stéphanie készített édesanyjáról egy megható, érzékeny filmet. Bár ez a műfaj nem valószínű, hogy a plázamozikban köt ki, reméljük, nemsokára itthon is láthatjuk valahol.

A Westminster apátság harangjainak hangját mindenki ismeri. De tudták, hogy van egy gőz-változata ugyanennek a dallamnak? Igaz, kicsit arrébb, Vancouverben…

A szerkentyűt egy 1875-ös terv alapján készítették el 1977-ben. Gőzgép hajtja, olyan energia, amely a föld alól jön, nem mellesleg melegíti az épületeket is. Öt gőzsíp található rajta, négy kicsi és egy nagy, középen. A kis sípok negyedóránként füttyentenek, a nagy – ahogy azt egy tisztességes harangjátékszerűségnél illik – egész óránként szólal meg.

Elég kevés ilyen gőzsíprendszer van a világon, a legtöbbjét a kanadai Raymond Saunders készítette. A képen látható az első mind közül. 

Playliszt

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szobrász, akinek annyira elege lett a nőkből, hogy inkább faragott magának egy némát, gyönyörűt - megalkotta magának a tökéleteset. De túl jól sikerült, beleszeretett a hideg kőbe. Onnantól aztán törhette a fejét, hogy mi is kezdjen ezzel a helyzettel…

Végre itt az igazi nyár és a kánikula! Indulhat a strandszezon!

Ez a fess fiatalember itt a nagy kedvenc karmester, Leonard Bernstein az izraeli tengerparton:

Niccolo Paganini műveinek eljátszására valószínűleg születni kell. Meg lehet tanulni egy szintig, de azért nem árt, ha van egy kis itáliai vénánk hozzá…

Nemrég, két éve hunyt el az a hegedűművész, akit szülei először Woodrow Wilson Rich-nek neveztek el - rejtély, hogy miért. Mivel olasz szülők gyermeke volt, és hamarosan (nagíon korán) kiderült, hogy muzsikus pályára lép, inkább a talján formáját választotta nevének, így lett ő Ruggiero Ricci.