playliszt

Ígéretes kortárs zenei koncertciklust szervezett a budapesti Olasz Intézet, de valamiért nem veri nagydobra. Május 8-án Alessio Elia szerzői estjére került sor, május 15-én Ivan Fedele műveiből hallhatunk majd válogatást, május 22-én Hommage á Luciano Berio címmel hegedűduókat ad elő a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tizenhat növendéke. Ezzel a magam részéről rávertem a nagydobra.

Amerika sok szempontból mindig is a lehetőségek hazája volt. Mint az már két korábbi cikkünkből is kiderül, az óceán túloldalán a női zeneszerzők is könnyebben boldogultak. Amy Beach és Ruth Seeger mellett még egy nevet érdemes - Jennifer Higdonét - ismernünk.

Grazot a zenei élményekre vadászó melománok jóval Bécs vagy Salzburg mögé szokták sorolni - igaztalanul, hiszen a Mura-parti nagyváros nemcsak szép fekvésével, pompás látnivalóival vagy épp a stájer konyha remekeivel kényezteti látogatóit, hanem nemzetközi színvonalú operaelőadásaival is. Ráadásul, az utóbbi években kiépült dél-nyugati autópályák révén, Grazot- Szlovénia felé kerülve -most már igen gyorsan és egyszerűen el lehet érni. Föltéve persze, hogy nem feledkezünk meg a szomszédainknál is kötelező autópálya-matricák időben történő megvásárlásáról, ami nélkül kirándulásunk tovább tarthat, és főként többe kerülhet az előre kalkuláltnál...

Ezt a pianínót a Steinway cég készítette. Külsőre teljesen közönséges, diófából készült hangszer, hírnevét és drágaságát annak köszönheti, hogy John Lennon tulajdona volt. A Beatles frontembere ezen írta az Imagine-t. A pianínón cigarettanyomok láthatók az énekes szenvedélyének köszönhetően, de furcsamód ezek a sebek csak még értékesebbé teszik. A hangszert egy másik brit szupersztár, George Michael vette meg csillagászati összegért, 2,100,000 amerikai dollárért.

Playliszt

A régi időkben a zeneszerzői diplomahangversenyek a zenei élet jelentős eseményei voltak. Megtelt a Zeneakadémia szurkolókkal és érdeklődőkkel, kivonultak a zenei szakírók is, hogy hírt adjanak a jövő ígéreteiről. Aztán változott a helyzet, a diplomahangversenyek már nem váltak automatikusan eseménnyé. Évfolyamok, generációk maradtak észrevétlenek.

Aligha sértődik meg zongorista, énekes, hegedűs, ha kijelentjük: egy akadémia erejéről, az oktatás színvonaláról, az intézményi szinergiáról a legátfogóbb képet a zeneszerzők produkciói alapján alkothatunk képet. Ilyenkor ugyanis nemcsak a frissen komponált művek vizsgáznak, hanem zenekari muzsikusok, (optimális esetben zömmel akadémisták), betanító karmesterek/karvezetők, szólisták, s maga az egész oktatási infrastruktúra, mely biztosítja a lehetőségeket és kereteket, hogy egy-egy komponista - az előírásoknak megfelelően - a legkülönbözőbb műfajokban, a kamarazenétől a vokális kompozíción át a nagyzenekari darabig adjon számot a tudásáról. Balogh Máté Gergely és Sándor László diplomahangversenye egy erős Zeneakadémiáról tudósított.