AJÁNLÓ
 
09:30
2014. 06. 11.
Valaha taxisofőrök, misztikusok vagy ornitológusok voltak. Sőt mi több, egyikőjük még miniszterelnökként...
A bejegyzés folyatódik
 
09:30
2014. 06. 11.
Holnap kezdetét veszi a több mint egy héten át tartó VI. Nemzetközi Nyári Zenei Fesztivál...
A bejegyzés folyatódik
 
09:30
2014. 06. 11.
Régóta tartozom már ezzel a beszámolóval. A świdnicai Bach-fesztivál zászlóshajója, a...
A bejegyzés folyatódik
 
09:30
2014. 06. 11.
Kyle Macdonald a classicfm.com-on megjelent kottapéldáit ajánljuk ma minden érdeklődő figyelmébe....
A bejegyzés folyatódik
 
09:30
2014. 06. 11.
Aki augusztus 5-én késő délután és este is az Auer Hegedűfesztivál koncertjeit választotta,...
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kerek másfél évszázada, 150 évvel ezelőtt született meg Münchenben Richard Strauss, aki népszerűvé tette a programzenét, és korának egyik leghíresebb karmestere is volt.

Szomorú tény, hogy Richard Straussnak semmi, de semmi köze nem volt s híres, zeneszerzőket bőven termő Strauss-csalához. De ennek ellenére ahhoz, hogy a kis Richard zenész legyen, két szülője mégis ideális hátteret biztosított: apja kürtművész, édesanyja pedig egy sörfőző-dinasztia leszármazottja volt. A gyermek már hatévesen zenét szerzett, és gyakorlatilag egész ifjúkorát kottapapír előtt töltötte. 1882-ben komponálást kezdett tanulni a müncheni egyetemen, de ezt a szakot saját akaratából idő előtt abbahagyta. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy egy évvel később „művészi” utazásra induljon, melynek során megismerkedett Hans von Bülow-val kötött is. A barátságnak Strauss Johannes Brahms ismeretségét, valamint Bülow nyugállományba vonulása után a karmester posztját köszönhette.

Eleinte Brahms és Schumann stílusában komponált, de később egy találkozás Alexander Ritterrel (Richard Wagner unokahúgának férjével) Wagner felé fordította az érdeklődését.

Hamarosan kifejlesztette új kompozíciós technikájára támaszkodva azt a fajta szimfonikus költemény-stílust, amit máig is az ő nevével társítunk. A „Don Juan”, a „Halál és megdicsőülés” és az „Imigyen szóla Zarathustra” ezen idők leghíresebb termékei.

Wagner iránti rajongása komoly lenyomatot hagyott első két operáján, a „Guntram”-on és a „Tűzínség”-en, de a következő kettő („Salome”, „Elektra”) már igazi strausszos hangvétel.

Richard Strauss, bár anyai ágon gazdag családból származott, saját lábra tudott állni és saját munkából, illetve kompozícióiból megélni (ez nem volt mindig magától értetődő). Elérte, hogy a zeneszerző minden művének előadásában aktívan részt vegyen. Mozdulatait, vezénylési stílusát máig is tanítják, elemzik.

Zeneszerzőként élete vége felé már nem számított modernnek, ezt ő is tudta, de egyáltalán nem zavarta. Az anekdota szerint Strausst a Danae szerelme bemutatója után megkérdezték a barátai: „A Salome és az Elektra után hogy írhattál ilyen operettzenét?” Strauss így válaszolt: „Elég öreg vagyok hozzá, hogy végre olyan zenét írjak, ami nekem is tetszik”.

Playliszt

0 Komment