Újvilági asszonyok I.
2014 04 23. 09:30 - playliszt
Úgy tűnik, Amerikában a hölgyek könnyebben boldogultak, kevesebb előítélettel kellett megküzdeniük, mint korábban, itt, a blogon említett, máshonnan származó hölgyeknek.
Amy Marcy Beach 1867-ben született. Nem csak amatőr muzsikus édesanyja tartotta elfogultságában fantasztikus tehetségnek. Amy 4 évesen már komponált, csodálatos memóriája volt, bármit felidézett a zongorán, amit akár csak egyszer hallott. Zongoraművészként Ignaz Moscheles g-moll zongoraversenyével debütált Bostonban, 16 esztendős korában.
Amy Marcy 18 évesen férjhez ment, és ura tanácsára energiáit inkább komponálásra, mintsem koncertezésre fordította. Szabályos zeneszerzés-oktatásban mindössze egy évig részesült, utána megfogadta tanára javaslatát: önállóan tanult tovább, mintegy 10 évig képezte magát. Egyre-másra születtek a művek, sorra kapta a megrendeléseket. Miután férje 1910-ben, édesanyja pedig egy évvel később meghalt, Beach Európába utazott, hogy koncertezzen és saját műveit népszerűsítse. Az öreg kontinens közönsége szívesen fogadta az amerikai szerzőt, tehetségét több, szigorúnak tartott kritikus is az egekig magasztalta.
Az I. világháború kitörése után Beach visszatért hazájába, és ettől kezdve otthonában dolgozott. Ő az első, széles körben elismert amerikai zeneszerzőnő, de sikere nem tette elbizakodottá; nagylelkű és adakozó volt haláláig. Koncertjeinek bevételét általában jótékony célra ajánlotta fel, részt vett számos oktatási és szociális intézmény alapításában.
Playliszt