playliszt

Hogyan határozza meg egy profi zenész életét a kamarazene, és milyen értékeket tart a legfontosabbnak átadni a tanításban? Szűcs Mátéval, a Berlini Filharmonikusok első brácsásával kamarazenéről, hangszerválasztásról, magyar zenei tradícióról és a közelgő Kaposfest nyitókoncertjéről is beszélgettünk.

Field, Chopin, Britten, Suk, Stamitz, majd újra Britten. Nem a legszokványosabb koncertprogram. A Kaposfest utolsóelőtti napján az esti koncertek állandó szereplőjévé vált Erkel Ferenc Kamarazenekar mellett az Apollon Musagete kvartettet, Finghin Collinst, Dudu Carmelt, Farkas Gábort és Andreas Ottensamert hallhatta a közönség.

Találkozni évekkel korábbi önmagunkkal sosem egyszerű érzés. Ilyen találkozásokba tekinthetünk be a kaposvári Rippl-Rónai-teremben Szigeti Tamás "da capo" című kiállításán, melyen ismert klasszikus és jazz-zenészek mai és három évtizeddel korábbi portréi láthatók.

"Na, most végre sok szék van!" - hallottam a koncert előtti pillanatokban a mögöttem ülők beszélgetését (mint útközben kiderült, nemcsak a nézőtérrel, hanem még inkább a színpad berendezésével kapcsolatban). Csak remélni tudtam, hogy nem érte őket váratlan csalódás pár perccel később, az első mű (Webern: Langsamer Satz) megszólaláskor, mikor "mindössze" négy ember, egészen pontosan az Apollon Musagete Quartett tagjai érkeztek a színpadra.

Maximálisan meg tudom érteni azokat a zenészeket, akik mindennél többre tartják a kamarazenélést. A Kaposfest vasárnap délelőtti koncertjén azt hiszem, ez a nagy igazság mindenki számára világossá vált.