playliszt

Sosem gondoltam volna, hogy az általában az "aki éjjel legény" jellegű rosszalló beszólásokat megelőző "merre buliztál?" kérdésre nemes egyszerűséggel azt fogom válaszolni egyszer, hogy az Operában. A szemek többnyire elkerekedtek, és a szúrós megjegyzések is elmaradtak.

A CD, amit a kezemben tartok, többszörösen új és egyben többszörösen régi. Régi, hiszen már két éve megjelent, de új, hiszen alig találkozni vele lemezboltokban. Új, hiszen a rajta lévő felvételek először hallhatók publikus kiadványon - s régi, hiszen ezek a felvételek az ötvenes években készültek. Régi, hiszen a rendkívül népszerű énekművész már négy évtizede csak hangfelvételei által van köztünk, de új, hiszen az énekesnő népszerűsége ellenére meglepő módon erről a CD-ről nem született még recenzió.

Vajon sejthette-e két esztendeje Orendt Gyula, sepsiszentgyörgyi születésű, akkor 26 éves fiatalember, hogy élete álma, Monteverdi Orfeója címszerepének eléneklése ilyen hamar valóra válik? Vajon gondolhatta-e 2011 szilveszterestjén a bécsi Theater an der Wien nézőterén ülve, hogy a sors kifürkészhetetlen akarata folytán az akkor és ott látott rendezésben debütálhat majd mint trák dalnok? Ő, aki az idő tájt "csupán" stúdiósa volt annak a berlini Staatsopernek, melynek ma már megbecsült szólistája… Az álom, ha nem is Bécsben (ahol Orendt a Volksoper tagjaként kezdte nemzetközi pályafutását), de legalábbis a lotaringiai Nancy ékszerdoboz-operaházában, a produkciót átvevő Opéra national de Lorraine-ben valósult meg.