playliszt

Sosem gondoltam volna, hogy az általában az "aki éjjel legény" jellegű rosszalló beszólásokat megelőző "merre buliztál?" kérdésre nemes egyszerűséggel azt fogom válaszolni egyszer, hogy az Operában. A szemek többnyire elkerekedtek, és a szúrós megjegyzések is elmaradtak.

Büszke lehet Magyarország Komlósi Ildikóra, aki drámai hangjával és emlékezetes szerepformálásával meghatározó képviselőjévé vált A kékszakállú herceg vára külföldi sikerének. A mezzoszoprán énekesnőt a Kékszakállú Juditjának legavatottabb megtestesítőjeként tartják számon a világban, eddig 161 előadáson énekelte el a szerepet, többek között egymás után három estén a milánói Scala évadnyitó hangversenyén. Csak a Veronai Aréna színpadán több mint 40 előadás alkalmával bújt Carmen, Amneris és Azucena szerepébe Franco Zeffirelli rendezésében. Sokak örömére Komlósi Ildikó a magyar közönségnek is sok időt szentel, és hazahozza azt a kimagasló színvonalat, amelyet egyébként a Metropolitan Operában hallani. Miután a világban számos szakmai elismeréssel díjazták már, munkáját itthon a legmagasabb állami kitüntetéssel ismerték el.

Emmanuel Chabrier, a kiváló francia wagneriánus zeneszerző művei közül elsőre talán az España című zenekari rapszódia juthat eszünkbe. Más? Nemigen. Maurice Ravel À la manière de Chabrier című zongoradarabja mutatja, hogy egykor mennyire ismert volt a francia szerző és manírjai, napjainkban azonban a ritkán játszottak közé tartozik. Pedig csak a zenés színpad számára 11 művet alkotott, köztük egy befejezetlen, Hunyadi Jánosról szóló négyfelvonásos operát (Jean Hunyade). Ezek között negyedikként foglal helyet a L'Étoile című háromfelvonásos vígopera, melyet 1877. november 28-án játszottak először Párizsban, Offenbach színházában, a Bouffes-Parisiens-ban. A műből egyetlen teljes felvétel létezik, melyet 2016-ban újra kiadott a Warner Music az Erato márka The Home of Opera sorozatában.

2016. február 6-án először lépett fel az Operaházban az a világhírű spanyol tenorista, aki az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb operaénekeseként és a Három tenor egyik tagjaként milliókhoz vitte közelebb a komolyzenét.Noha Plácido Domingo több alkalommal járt már hazánkban, az Operaház színpadán csak most hallhatta őt először a magyar közönség.

A Trisztán és Izolda Stuttgartban

Egy kis, fából ácsolt halászhajó hánykolódik a nyílt tengeren, négy ember épp hogy elfér a fedélzetén. Egy asszony bálaként összecsomagolt motyóján üldögél, néha rágyújt egy cigarettára. Színesen csillogó, rojtos ruházata a romantika korának cigányábrázolásairól lehet ismerős. A hajó túlsó felén fekete utazóköpenyébe burkolózva, egy keménykalapos úr áll mélán. Emez Trisztán, amaz Izolda. Látszólag nincs közük egymáshoz, ott feszül közöttük egy "és", ami majd a második felvonás extázisában foszlik majd semmivé. Ha a Jossi Wieler-Sergio Morabito rendező-dramaturg páros pusztán csak ennyit mesélne el - nem mellesleg a Wagner által elképzelt szcenikai terekben - akkor most egy igen színvonalasan megvalósított, világos és a hagyományos Trisztán-értelmezésről beszélhetnénk. De hát a sokszorosan díjazott alkotópáros nem a hagyományápolás területén végzett munkájukkal szerzett elévülhetetlen érdemeket.