playliszt

Többször feltették már nekem a kérdést, mi lenne az a zene, amelyet elsőként mutatnék meg egy laikus, ez idáig komolyzenével nem foglalkozó embernek, hogy megismerje, esetleg megszeresse azt. A válasz hosszas töprengés után sem volt egyértelmű számomra. Mivel, vagy hol érdemes kezdeni? Talán barokk vagy épp romantikus zenével? Egyáltalán vokális vagy instrumentális műfajjal? Azt hiszem, Vladimir Ashkenazy és a Philharmonia Orchestra április 20-i koncertje segített a válaszadásban.

Színek köré szerveződött a Pannon Filharmonikusok idei hangversenysorozata. Legutóbb Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét és Sibelius I. szimfóniáját adták elő. A két szerzőnek bizonyára volt fogalma a hidegről, e két mű színpalettájáról viszont épp a jég kékje hiányzik.

Sibelius kényelmesen mesélős, háromnegyed órás szimfóniája a timpani hosszú tremolója és a vonósok pizzicatója közötti űrt tölti ki. E kissé szemtelennek tűnő leírást kiegészíthetjük azzal, hogy Sibelius a H-E (domináns-tonika) lépést növeszti szimfóniává. A zavaros fekete (timpani tremoló) és az opálüveg (pengetett vonósakkord) között a színek ezer árnyalata képzelhető el, nekem úgy tűnt, hogy Sibeliusnak épp a jégkék nem jutott az eszébe. Sebaj. Fájjon a feje annak, aki megint összekeverte a nevet a címmel!

Zászkaliczky Ágnes Sibelius című festménye

Mi történt 100 éve, 1913-ban a zongoramuzsikában? E kérdést járta körül Szabó Ferenc János "szalonja" a FUGÁ-ban.

A FUGA bejárata