playliszt

Vagy inkább Kamara.húúú? A Zeneakadémián Simon Izabella és Várjon Dénes művészeti vezetésével megvalósuló kamarazenei fesztivál eddigi koncertjeitől ugyanis leesett az állunk. Európa élvonalába tartozó színvonal, európai sztárzenészek - első, de nem utolsó beszámolónk a Kamara.hu fesztiválról…

"Na, most végre sok szék van!" - hallottam a koncert előtti pillanatokban a mögöttem ülők beszélgetését (mint útközben kiderült, nemcsak a nézőtérrel, hanem még inkább a színpad berendezésével kapcsolatban). Csak remélni tudtam, hogy nem érte őket váratlan csalódás pár perccel később, az első mű (Webern: Langsamer Satz) megszólaláskor, mikor "mindössze" négy ember, egészen pontosan az Apollon Musagete Quartett tagjai érkeztek a színpadra.

Maximálisan meg tudom érteni azokat a zenészeket, akik mindennél többre tartják a kamarazenélést. A Kaposfest vasárnap délelőtti koncertjén azt hiszem, ez a nagy igazság mindenki számára világossá vált.

Hát, igen… Így a Kaposfest harmadik napjához érve elkerülhetetlen volt, hogy a szűnni nem akaró tapsot ráadással hálálják meg a művészek. A fellépők mind hatalmas repertoárral készültek a fesztiválra, így nem csoda, hogy nincs még több mű a tarsolyukban, és szombat este "csak" az utolsó darab zárótételének megismétlésére került sor ráadás gyanánt. De ki ne hallgatna meg szívesen egy Bach-concerto tételt újra és újra? Pláne ilyen előadókkal.

Pedig hogy kitaláltam, hogy ha rossz lesz a koncert, akkor Laposfestre fogom keresztelni a kritikámat… Most kereshetek új címet - a Kaposfest nyitókoncertje, az új művészeti vezetők bemutatkozása tízből tízes volt.