playliszt

Ha az ember már olyan vén, mint jómagam, akkor végeláthatatlan sorára emlékezik vissza ama hamvukba holt próbálkozásoknak, amelyek alternatívát kívántak (volna) nyújtani az államilag szavatolt operakultúrához. Természetesen a most megnyílt Solti György Kamaraterem is állami "intézmény", hiszen nem más, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, azaz a budapesti Zeneakadémia Kisterme. Ám lehetőségei s jelesül az operajátszásra nyíló távlatai olyannyira kibővültek, megsokszorozódtak, hogy az az egész magyar zenésszínházi kultúrára nézvést is beláthatatlan - és remélhetőleg pozitív - következményekkel járhat.

A The New York Times művészeti rovata nemrég közzétett egy listát, hogy az újság kritikusai (vagyis a szakma kiemelt példányai) milyen felvételeket hallgattak legszívesebben az utóbbi időben. Érdemes belepillantani. Van olyan, amiről itthon nem is hallunk, de szerencsére Magyarország két vonatkozásban is képviselteti magát ezen a nemzetközi szúrópróbán.

Brahms: IV. szimfónia (New York-i Filharmonikus Zenekar, vez. Leonard Bernstein)

A kritikus (Zachary Woolfe) Bernstein leveleit rendezte éppen sajtó alá, és a munkához melléktanulmányként, háttérzeneként végighallgatta sok felvételét. Kedvence a IV. szimfónia lett, szerinte ez méltó a legjobban Bernstein örökségéhez.

Leonard Bernstein a Lincoln Centerben, 1962-ben (fotó: Sam Falk)

A Fazekas György brácsaművész szerkesztésében és szervezésében megvalósuló koncerten Bach egyik legtöbbet idézett kompozíciója tucatszor hangzott el. Mégsem untuk meg.

Sietek megnyugtatni a nyájas olvasót, mielőtt azt hinné, át kell írnia a történelmet (ugyan kinek jutna ilyesmi az eszébe?): a roham zeneileg értendő, s honfitársunk, akiről szó van, Nánási Henrik, a fiatal magyar karmester, akit a hazai szakma és közönség alig, sőt - megkockáztatom - egyáltalán nem ismeri, de aki ennek ellenére a híres Berlini Komische Oper főzeneigazgatója! Mi az itthoni ismeretlenség oka?

Nagyszabású, okosan és bátran szerkesztett programmal lépett színpadra a Magyar Rádió valamennyi együttese: a Szimfonikus Zenekart, az Énekkart és a Gyermekkórust Vajda Gergely vezényelte.

Vajda Gergely (fotó: Művészetek Palotája)