playliszt

Az 1930-1940-es évek jazz zenéje kevéssé érintette meg Bartókot, ennek ellenére a "Bartók és a jazz" témakörben szép számmal születnek zenetudományi értekezések. Pedig az igazán érdekes topic nem is ez, hanem a fordítottja: "A jazz és Bartók".

Aki az évad első két operabemutatójából választani szeretne, annak jó szívvel csak az Erkel színházi ajánlható: Dohnányi A tenor című vígoperája (1929) Almási-Tóth András rendezésében sokak számára fölfedezést jelenthet, míg az operaházi verista est - Mascagni Parasztbecsületje (1890) és Leoncavallo Bajazzókja (1892) - a svájci Georges Delnon színre állításában általános csalódást kelt.

Sorolni lehetne azon jelentős külföldi operarendezőket, akiknek egy-egy munkája égetően hiányzik a Magyar Állami Operaház repertoárjából. Georges Delnon nem tartozik közéjük. Parasztbecsület/Bajazzók-színre állítása sikeresen indulhatna "A legötlettelenebb operarendezés" európai uniós díjáért - már amennyiben léteznék ilyen. Mint ahogyan Madeleine Schleich színpadképei is méltán kiérdemelnék "A legrondább díszletért" járó kitüntetést. A Pinchas Steinberg által - életteli tempókkal, ám meglehetősen hangosan - vezényelt Mascagni/Leoncavallo-estnek inkább volna helye az Erkel Színházban, megvalósíthatván ott a "népopera" senki által közelebbről nem meghatározott eszményét.

A Parasztbecsület legnagyobb erőssége a vendégként föllépő bolgár tenor: Kamen Chanev (Turiddu). Partnerei: Heiter Melinda (Lola) és Lukács Gyöngyi (Santuzza)

Brecht/Weill Aki igent mond (Der Jasager) című iskolaoperája (1930) volt az idén Németországot és Berlint középpontba állító "Bridging Europe - Európai Hidak" fesztivál egyik legérdekesebb újdonsága. A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatóinak és a BFZ muzsikusainak együttműködéséből született előadást Jankó Zsolt vezényelte koncentráltan, Novák Eszter pedig egyszerűségében is artisztikusan rendezte meg a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában. A nagysikerű produkciót a tervek szerint tanintézményekben is elő fogják adni - híven a szerzők eredeti szándékához.

A Budapesti Fesztiválzenekar kortárs zenei koncertjei a hazai hangversenyélet kötelezően követendő eseményeivé váltak, s ennek az sem mond ellent, hogy a legutóbbi, hol kissé érzelgősre, hol kissé tarkára komponált művekből összeállított német program meglehetősen mattnak mutatkozott.

- a grazi styriarte fesztivál idei "sztárja" A tündérkirálynő volt

Aranyba foglalható minden hang, amelyet leírt, mondja rajongva Henry Purcellről (1659-1695) Nikolaus Harnoncourt, a styriarte fesztivál spiritusz rektora. "Orpheus britannicus"-ként emlegették őt, támasztja alá újabb érvvel lelkesedését az eredeti-hangszeres játék - 85. életévében is - fáradhatatlan apostola.