playliszt

Clara Schumann élete fordulatokkal és muzsikával teli. A sors csodálatos zenei tehetséggel áldotta meg. Felnövekedvén zongoravirtuóz lett, nevét együtt emlegették Liszt Ferenccel. Hozzáment egy akkor még ismeretlen szerzőhöz, neki szentelte életét. S bár férje halála után még sokáig élt és alkotott, a mai ember számára mégis hitvese neve cseng ismerősebben, pedig túl azon, hogy férjének alkotótársa, múzsája és első számú kritikusa, tehetséges zongorista, zeneszerző és tanár is volt.

Úgy tűnik, Amerikában a hölgyek könnyebben boldogultak, kevesebb előítélettel kellett megküzdeniük, mint korábban, itt, a blogon említett, máshonnan származó hölgyeknek.

A zenetörténet sem mentes sem intrikáktól, sem sorsszerű véletlenektől. Íme egy apró szappanopera, hogy hogyan lett Bach a híres Tamás-templom karnagya…

Vannak művészek, akik több lábon állnak. Mai témánk egy olyan ember, akire elsősorban, mint virtuóz zongoraművészre emlékezünk. Másodikként talán, mint átdolgozó jut eszünkbe, és csak harmadjára gondolunk arra, hogy zeneszerző volt.

Ferruccio Dante Michelangelo Benvenuto Busoni egyik leghíresebb alkotása Bach d-moll partitájának Chanconne-átirata, ami minden zongoraművész repertoárján szerepel. Pedig Busoni mindenekelőtt komponistának vallotta magát. Sokoldalú, széles látókörű zenész volt, az amerikai indián népzenétől a gregoriánon át az új hangrendszerekig minden érdekelte.

A zenetörténeti lexikonok körülbelül a VIII. századtól említenek zeneszerzőnőket, az ez előtti időkről nem sokat tudunk, ez feltehetőleg az írásbeliség hiányának tudható be.