playliszt

A legelső Cannesi Filmfesztivált 1946 őszén rendezték. Rengeteg alkotást láthattak a szerencsések. A nagydíjra nevezett filmek között (George Cukor Gázlángja és Jean Cocteau A szépség és a szörnyetege társaságában) szerepelt a Warner fivérek 1945-ös remeke, a Rhapsody in Blue is. A film - mily meglepő - George Gershwin életéről szól, Irving Rapper rendező és a forgatókönyvírók keverik benne az életrajzi és fiktív elemeket.

A film főszerepére Irving Rapper Tyrone Power-t szerette volna felkérni, de a forgatás a II. világháború idején zajlott és Power bevonult a hadseregbe, így elérhetetlen volt. George Gershwint végül Robert Alda játszotta, akinek ez volt élete első filmszerepe.

Gershwin ismerősei közül nagyon sokan saját maguk vállalták filmbéli szerepüket, mint például Paul Whiteman karmester (aki a Kék rapszódia ősbemutatóját is vezényelte), Al Jolson vagy Oscar Levant zongoraművész, színész és humorista. Utóbbi háromszoros szerepben is tündököl: egyrészt ő „játssza” Gershwin kezét, másrészt ő alakítja saját magát, mint Gershwin barátját, és a film végén teljes egészben elhangzó Rhapsody in Blue produkcióban ő a zongorista is.

A filmben két szerelmi szál is kapcsolódik Gershwin nevéhez, mindkettő a forgatókönyvírók kitalációja. Két másik női szereplő viszont nagyon is valóságos. Az egyik Anne Brown (1916-2009), aki Bess-t énekelte a Porgy és Bess 1935-ös premierjén. A filmben a leghíresebb áriát, a Summertime-ot halljuk tőle. A másik a trinidadi születésű Hazel Scott. A New York-ban nevelkedett nő klasszikus és jazz-zongorista lett, ő az egyik első színesbőrű nő, aki karriert tudott befutni Hollywoodban. Scott önmagát játssza a filmben, egy párizsi klubban lép fel. Talán ez az a jelenet, amikor Ravel visszautasítja Gershwin, aki tanítványául akarna szegődni. „Ha tanítanám, talán lehetne magából egy másik Ravel. De mi értelme ennek, amikor Ön már most egy kitűnő Gershwin?”

Mint már mondottam volt, a Rhapsody in Blue-t nagydíjra jelölték az első, 1946-os Cannesi Filmfesztiválon. Ezen kívül két Oscarra is jelölték, filmzene és hangvágás kategóriában.

Ez a fekete-fehér film 141 perc, hosszabb, mint amit egy mai türelmetlen néző első kiválasztana egy DVD-kölcsönzőben. Mégis szeretettel ajánlom. Kitűnő történet egy fantasztikus szerzőről. Külön megható a sok igazi szereplő, akik annak ellenére vállalták a szerepet, hogy a forgatás időben elég közel volt Gershwin halálához, így érzelmileg is érintette őket a munka. Méltó tisztelgés ez George Gershwin emléke előtt.

Playliszt