playliszt

Egy igen érzékeny pillanatot örökít meg a fotográfia. Három társával együtt láthatjuk Johannes Brahmsot, nem sokkal örök szerelme, Clara Schumann temetése után.

A helyzet furcsaságát az adja, hogy – talán sokan tudják – Brahms NEM volt ott a temetésen, sok szerencsétlen körülmény összejátszásának következtében.

Clara Schumann hosszú betegeskedés után 1896. május 20-án elhunyt. Brahms barátai úgy emlékeztek, hogy a Maestrót nagyon megrázta a hír, amit ráadásul késve kapott meg, mert házvezetőnője nem bontotta fel a táviratot, nem érzékelte annak fontosságát, így csak késve küldte gazdája után Bad Ischlbe.

A gyászhír kézhezvételét követően Brahms felpattant az első frankfurti vonatra. A zötyögés mély álomba ringatta, így elmulasztott átszállni. Az érzelmektől félholtra gyötörve érkezett meg Frankfurtba, hogy ott rájöjjön, a temetés nem is ott lesz, hanem Bonnban, hiszen Clara férje, Robert Schumann mellett óhajtott nyugodni.

Brahms verejtékben úszva érkezett meg Bonnba. A szertartást már lekéste, csak a temetési menethez tudott volna csatlakozni, de erre meg nem érezte képesnek magát. Egy bokorba húzódott és szabad folyást engedett könnyeinek barátja, Rudolf von der Leyen oldalán.

Valószínűleg ekkor készült ez a kép. Magáért beszél.

Visszatérve Bad Ischlbe, Brahms barátai rémülten látták, hogy arca betegesen sápadt. Egy hónappal később ő maga is elhunyt.

Sok késés van az ember életében. Néha azt mondjuk, a Sors akarta így. Nem tudom, miért kellett Brahmsnak ezt így átélnie, de elszomorít a gondolat, hogy nem tudott elköszönni élete szerelmétől.

Playliszt