playliszt

A négy zenemű, az négy zenemű… Ritkán hallani ilyet, de ma este ez történt. Az Óbudai Danubia Zenekar zeneakadémiai hangversenye csak részben volt menetrendszerű: az első rész második felében elhangzott egy zongoraverseny. Ám az azt megelőző darab nem felvezetésként szolgált, mint megannyi koncerten. Bartók Táncszvitje közel sem felvezetés. A Táncszvit és Stravinsky Capricciója után úgy éreztük, mintha egy teljes koncerten lennénk már túl. Kocsis Zoltán magabiztosan és autentikusan vezényelte Bartók művét, Fejérvári Zoltán pedig kiválóan és lendületesen zongorázott, ezzel kompenzálva néhány zenekari gikszert.

A hangverseny második fele szintén két részre oszlott. Először Debussy Iberiáját hallgathattuk meg, majd Ravel Couperin sírja című művét, melyet maga a szerző és Kocsis Zoltán hangszereltek zenekarra. Mindkét mű krémesen, lágyan szólt, a spanyolos karakterek markánsak voltak. Kiemelkedő pillanatként a Ravel-mű oboaszólóját és az ütősök egész esti munkáját említhetnénk. Négy nagyszerű, egyenlően fontos és egyenlően fontosként is előadott mű. Remek műsor!

Mona Dániel

Schubert-sorozatot indított a BMC-ben az Óbudai Danubia Zenekar. A három napszak - A reggel, A nappal, Az éjszaka - asszociálta koncerteken a szimfonikus repertoár mellett kamarazenei művek éppúgy szerepelnek majd, mint dalok vagy kórusok. Az első este - akarom mondani "A reggel" - több volt, mint biztató...