playliszt

Talán nem a legáltalánosabb megoldás, de elvégre ezért van a Müpa Live Webcast: otthonról, fotelből, lemaradva az első háromnegyed óráról, a vacsorámat rágcsálva, de mégiscsak megnéztem a Vashegyi-féle Poppeát.

Szokatlan nemtetszés-nyilvánításoknak lehetett tanúja a dicső múltú Theater an der Wien

Kapott hideget is, meleget is Mozart remekművének (1786) legújabb színre állítása. Míg a Marc Minkowski vezényelte Les Musiciens du Louvre Grenoble és Arnold Schoenberg Chor nagy bravókban részesült, addig Felix Breisach rendezésére a közönség hangos búú-orkánja zúdult. Ez az enyhén szólva felemás produkció mégis érdemes a figyelmünkre, mivel a kiváló szólista gárdát három magyar énekes - Baráth Emőke, Kálmán Péter és Nagy Zoltán - is erősítette.

Ha Baráth Emőke és Csalog Gábor a közeljövőben ad még három-négy olyan dalestet, mint november 6-án a Zeneakadémia Solti Termében, biztos senki se fog azon keseregni, hogy miért oly kevés és miért oly népszerűtlen manapság ez az egykoron szebb napokat látott koncertforma. Hadd legyek irreálisan lelkesült: sorok kígyóznak majd a jegypénztárak előtt.

Vajon sejthette-e két esztendeje Orendt Gyula, sepsiszentgyörgyi születésű, akkor 26 éves fiatalember, hogy élete álma, Monteverdi Orfeója címszerepének eléneklése ilyen hamar valóra válik? Vajon gondolhatta-e 2011 szilveszterestjén a bécsi Theater an der Wien nézőterén ülve, hogy a sors kifürkészhetetlen akarata folytán az akkor és ott látott rendezésben debütálhat majd mint trák dalnok? Ő, aki az idő tájt "csupán" stúdiósa volt annak a berlini Staatsopernek, melynek ma már megbecsült szólistája… Az álom, ha nem is Bécsben (ahol Orendt a Volksoper tagjaként kezdte nemzetközi pályafutását), de legalábbis a lotaringiai Nancy ékszerdoboz-operaházában, a produkciót átvevő Opéra national de Lorraine-ben valósult meg.