playliszt

Ha betévedünk egy zeneműboltba, a színes-szagos, művészileg kidolgozott CD-borítókon lassan már észre sem vesszük a kiadó logóját. Bár az ínyencek a kiadó alapján is válogatnak, tudatukig maximum a betűk jutnak el. Pedig van néhány nagy múltú logó, amelyik megéri a figyelmet…

Kicsit több, mint száz évvel ezelőtt, a fonográf korában élt egy angol úr, Mark Barraud. Békésen töltötte napjait Nipper nevű foxterrierjével, és néha azzal szórakoztatta magát, hogy fonográffal felvette a saját hangját. Mikor az 1800-as évek legvégén elhunyt, kutyája, fonográfja és lemezei a többi ingósággal együtt fivéréhez, a festőművész Francis Barraudhoz kerültek.

Egy napon, mikor Francis testvére egyik lemezét hallgatta, arra lett figyelmes, hogy a kutyus odatelepedett a fonográf elé, és vágyakozva hallgatta elhunyt gazdája hangját. Annyira megkapó volt a kép, hogy a művész ecsetet ragadott és megörökítette egy vásznon.