playliszt

Többéves szünet után tér vissza Kocsis Zoltán a Bartók Fesztiválra, ahol zongora mesterkurzust tart, és ő vezényli a rendezvény nyitóhangversenyét is.

Melyik az első, háború előtti teljes magyar operafelvétel? A kérdés még gyakorlott operarajongók körében is fogasnak bizonyulhat. A védelmükben persze el kell mondani, hogy ez a felvétel Magyarországon nem került forgalomba. Készülésekor 1936-ot írtak…

A négy zenemű, az négy zenemű… Ritkán hallani ilyet, de ma este ez történt. Az Óbudai Danubia Zenekar zeneakadémiai hangversenye csak részben volt menetrendszerű: az első rész második felében elhangzott egy zongoraverseny. Ám az azt megelőző darab nem felvezetésként szolgált, mint megannyi koncerten. Bartók Táncszvitje közel sem felvezetés. A Táncszvit és Stravinsky Capricciója után úgy éreztük, mintha egy teljes koncerten lennénk már túl. Kocsis Zoltán magabiztosan és autentikusan vezényelte Bartók művét, Fejérvári Zoltán pedig kiválóan és lendületesen zongorázott, ezzel kompenzálva néhány zenekari gikszert.

A hangverseny második fele szintén két részre oszlott. Először Debussy Iberiáját hallgathattuk meg, majd Ravel Couperin sírja című művét, melyet maga a szerző és Kocsis Zoltán hangszereltek zenekarra. Mindkét mű krémesen, lágyan szólt, a spanyolos karakterek markánsak voltak. Kiemelkedő pillanatként a Ravel-mű oboaszólóját és az ütősök egész esti munkáját említhetnénk. Négy nagyszerű, egyenlően fontos és egyenlően fontosként is előadott mű. Remek műsor!

Mona Dániel

Miután Bartók Béla megkomponálta Serge Koussevitzky megbízásából a Concertót, a karmester elkezdte a próbákat. A főpróbán a Maestro így szólt Bartókhoz: „Ha bármilyen megjegyzése volna, nyugodtan tegye meg!”.

A gáláns ajánlatot hamarosan megbánta. Az első tétel negyedik vagy ötödik üteme után Bartók felemelte a kezét, és halkan súgva magyarázott valamit Koussevitzkynek. Tíz ütemmel később ismét megszakította a próbát, amit megint megbeszélés követett. Mivel ez több alkalommal is megismétlődött, Koussevitzky elvesztette a türelmét.

- Mr. Bartók, talán jobb lenne, ha papírt és ceruzát ragadna és jegyzetelne, ahogy végigmegyünk a darabon és a végén elmondaná a gondolatait, kifogásait és hogy mit óhajt tőlem.

Bartók leült egy székre, és miközben a zenekar játszott, lázasan jegyzetelt. Az utolsó hang elhalása után még írt egy darabig, majd felállt és vontatott léptekkel elindult Koussevitzky után a karmesteri öltözőbe.

A meglehetősen hosszúra nyúlt szünet után a két férfi megjelent. A karmester rugalmas léptekkel, Bartók csoszogva. Koussevitzky fellépett a dobogóra, megköszörülte a torkát és így szólt: „Uraim, Mr. Bartók mindennel egyetértett.”

Playliszt

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara élén Vajda Gergely fajsúlyos, nagy műsort vezényelt. A programban szereplő kompozíciók mindegyike drámai erővel fogalmazza meg sajátos mondanivalóját, s közös bennük az is, hogy egyszerre adnak lehetőséget absztrakt és konkrét narratívák szerinti értelmezésre. Vajda Gergely ezúttal inkább az absztrakció iránt mutatott fogékonyságot.