playliszt

Az 1930-1940-es évek jazz zenéje kevéssé érintette meg Bartókot, ennek ellenére a "Bartók és a jazz" témakörben szép számmal születnek zenetudományi értekezések. Pedig az igazán érdekes topic nem is ez, hanem a fordítottja: "A jazz és Bartók".

1909-ben ezen a napon született meg a Szving Királya, aki a klasszikus zenére is komoly hatást gyakorolt: Benny Goodman.

Benny Goodmanről nagyon sokáig azt hittem, hogy afroamerikai, hogy a politikailag legkorrektebb kifejezést használjam. Ezt a tévhitet két dolog is táplálta, az egyik a tehetsége volt, a másik pedig, hogy az első klasszikus zene, amit Tőle hallottam, Sztravinszkij Ebony Concertója volt.

Bartók Béla egyetlen operáját 1918. május 24-én mutatták be a Magyar Királyi Operaházban.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért van, hogy egy adott naptári nap szinte semmiről sem nevezetes, egy másik viszont csak úgy hemzseg az eseményektől. Március 25-e az utóbbi kategóriába tartozik.

Bánkövi Gyula szerzői estjén jártunk. A többes szám ezúttal nemcsak a kritikus önmagától való elhatárolódását jelzi, valóban sokan voltak kíváncsiak a negyvenes évei derekán járó komponista munkáira.

Magam évek óta figyelem érdeklődéssel Bánkövi konzekvens magányosságát. Nem csatlakozott - még átmenetileg sem - egyetlen esztétikai szekértáborhoz sem. S konzekvens a mai hang, a mában érvényes megszólalás kutatásában is. Bánkövit nem érintette meg a retró. Ugyanakkor a modernista divatokat is távolságtartóan kezeli, de egyik elől sem zárkózik el kategorikusan. Bánkövi Gyula zenéjében nem fedezhető fel dogmatizmus.