playliszt

Szeptember 22-én adja első önálló zeneakadémiai estjét az Anima Musicae Kamarazenekar, "Művészetek ölelése" címmel. A színes műsor összeállításáról, a különleges vendégművészekről, a címről és az együttes zenéhez való hozzáállásáról a zenekar művészeti vezetőjével, G. Horváth Lászlóval beszélgettünk.

Field, Chopin, Britten, Suk, Stamitz, majd újra Britten. Nem a legszokványosabb koncertprogram. A Kaposfest utolsóelőtti napján az esti koncertek állandó szereplőjévé vált Erkel Ferenc Kamarazenekar mellett az Apollon Musagete kvartettet, Finghin Collinst, Dudu Carmelt, Farkas Gábort és Andreas Ottensamert hallhatta a közönség.

"Na, most végre sok szék van!" - hallottam a koncert előtti pillanatokban a mögöttem ülők beszélgetését (mint útközben kiderült, nemcsak a nézőtérrel, hanem még inkább a színpad berendezésével kapcsolatban). Csak remélni tudtam, hogy nem érte őket váratlan csalódás pár perccel később, az első mű (Webern: Langsamer Satz) megszólaláskor, mikor "mindössze" négy ember, egészen pontosan az Apollon Musagete Quartett tagjai érkeztek a színpadra.

Hát, igen… Így a Kaposfest harmadik napjához érve elkerülhetetlen volt, hogy a szűnni nem akaró tapsot ráadással hálálják meg a művészek. A fellépők mind hatalmas repertoárral készültek a fesztiválra, így nem csoda, hogy nincs még több mű a tarsolyukban, és szombat este "csak" az utolsó darab zárótételének megismétlésére került sor ráadás gyanánt. De ki ne hallgatna meg szívesen egy Bach-concerto tételt újra és újra? Pláne ilyen előadókkal.

Tavasz, tavasz, nyár, nyár, ősz, ősz, tél, tél… "Hát maga megbolondult, hát maga megbolondult, hogy mindent kétszer mond, kétszer mond?" Nem bolondult meg senki, csak a Kaposfest egyazon koncertjének műsorára tűzték Vivaldi és Piazzolla évszakokról szóló művét.