playliszt

Március közepétől egy hónapig látható a megújult Zeneakadémián az épület LEGO-ból készült mása, amely több, mint húszezer darabból készült. Nem csak dísz (bár annak sem utolsó), hanem fontos segédeszköz a jövő zeneértő közönségének kineveléséhez…

Playliszt

Általában ízlésem ellen való, ha valaki koncertkritikában az előadóművész megjelenéséről ír. Miért nem azzal foglalkozik, hogy játszott az illető, mit nyújtott, milyen élményt adott?

Khatia Buniatishvili esete azonban más. Az ő megjelenéséről beszélni kell, mégpedig tágabb értelemben is. És nemcsak azért, mert korra, nemre, vallásra, de még pártállásra való tekintet nélkül is minden ép szemű emberre vonzó hatást gyakorol, hanem azért is, mert ez a jelenség nagyon sokat mond a mai előadóművészetről mindenestül.

Megértés, tolerancia, kölcsönös tisztelet. Ez volt az üzenete annak a koncertnek, amelyet izraeli és magyar zeneakadémisták adtak február 12-én a Zeneakadémia Solti Termében. Az ötletgazdát, Ilan Mort, Izrael nagykövetét, és a házigazdát, Vigh Andreát, a Zeneakadémia rektorasszonyát kérdeztük.

Bostoni fiatalok elhatározták, hogy a házi zenélés hagyományának újjáélesztésével rázzák fel a helyi zeneéletet. Vagy másképp megfogalmazva: házibulikat szerveznek, ahol a kaja-pia-dumálás koordinátarendszerét a klasszikus kamarazene egészíti ki a negyedik dimenzióval.

Ha az ember már olyan vén, mint jómagam, akkor végeláthatatlan sorára emlékezik vissza ama hamvukba holt próbálkozásoknak, amelyek alternatívát kívántak (volna) nyújtani az államilag szavatolt operakultúrához. Természetesen a most megnyílt Solti György Kamaraterem is állami "intézmény", hiszen nem más, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, azaz a budapesti Zeneakadémia Kisterme. Ám lehetőségei s jelesül az operajátszásra nyíló távlatai olyannyira kibővültek, megsokszorozódtak, hogy az az egész magyar zenésszínházi kultúrára nézvést is beláthatatlan - és remélhetőleg pozitív - következményekkel járhat.