Október 31-én a hazánk egyik legizgalmasabb kamarazenei formációjaként működő Budapest Saxophone Quartet a fiatal énekes generáció egy rendkívüli szopránjával, Szemere Zitával ad közös koncertet a Zeneakadémián. Alig egy éve ismerik egymást, mégis különleges összhangban működnek együtt. Szemere Zitával és Szepesi Bencével művészi kapcsolatukról és a közelgő koncert kulisszatitkairól beszélgettünk. Időközben a hangverseny másik szólistája, Kanyó Dávid fuvolaművész is csatlakozott a beszélgetéshez, aki a Zeneakadémián elhangzó fuvolaművekről árult el részleteket. 

Szemere Zita Budapest Saxophone Quartet Kanyó Dávid Zeneakadémia Belinszky Anna
Szemere Zita és a Budapest Saxophone Quartet

 

Belinszky Anna: Hogyan kezdődött az együttműködés, mióta ismeritek egymást?

Szemere Zita: Lassan egy éve, decemberben találkoztam először a Saxophone Quartettel egy adventi koncerten, ahol még nem zenéltünk együtt, csak hallottuk egymást játszani. Azóta is, akárhányszor hallom őket, mindig magával ragad az, amilyen élvezettel zenélnek. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően aztán Linzben, a Brucknerhausban szerepelhettünk először együtt. Ez meghatározó élmény volt számomra, és azóta is, bármikor szóba kerül, hogy együtt zenéljünk, nagyon lelkes vagyok.

BA: Milyen szempontok alapján állítjátok össze egy olyan közös est műsorát, mint amilyen az október 31-i zeneakadémiai koncertetek lesz?

Szepesi Bence: Magának a műsorösszeállításnak inkább hosszútávú szempontjai vannak, van egy meghatározott keret, amelyből gazdálkodunk, és amelyet a szólistákhoz alkalmazkodva mindig egyre bővítünk. Az október 31-i műsor majdnem teljes egészében a linzi hangversenyünk műsora lesz; Zita mellett csatlakozik hozzánk egy fuvolaművész is, Kanyó Dávid személyében. Egy ilyen műsor természetesen folyamatosan alakul, például kiegészülhet olyan művekkel, melyeket Zita vágya elénekelni. Épp a legutóbbi koncertünk után beszélgettünk egy pohár bor mellett, mikor kiderült például, hogy szívesen kalandozna könnyebb vizek felé is, és ebben – nem meglepő módon – partnerre talált bennünk. Ez új távlatokat nyithat, és úgy gondolom, hogy egy ilyen pimaszul fiatal és tehetséges énekessel, mint Zita, rengeteg izgalmas lehetőség áll előttünk.

BA: A BSQ életében nagy hangsúlyt kapnak a barokk művek, és nincs ez másképp a mostani koncert műsorában sem. Mi az, amiért különösen közel áll hozzátok ez a repertoár?

SzB: Annak idején klarinétművészként diplomáztunk a Zeneakadémián, majd mikor elkezdtünk kvartettként együtt dolgozni, felfedeztük, mennyire elképesztően orgonaszerű hangzást képes a négy szaxofon megvalósítani. Hamar megéreztük, hogy mindannyian vonzódunk ehhez a hangzáshoz, így elkezdtünk kiépíteni a barokk repertoárunkat, elkezdtük felkutatni és megszerezni a már meglévő átiratokat, és rengeteg sajátot is készítettünk. Nem telt el sok idő, míg rájöttünk, mennyire szeretünk szólistákkal együtt dolgozni, kísérni minden rezdülésüket. Ehhez valami olyan hallatlan reakcióidő kell és valami olyan egy síkon mozgás, ami nincs meg mindenkiben. Úgy tűnt, mind a négyünkben erős hajlam van erre a szerepre. Sokszor adunk olyan koncertet, amikor vendégművésszel együtt lépünk színpadra, és az összes szólista közül kiemelkednek számunkra az énekesek, akiknek köszönhetően hihetetlen módon tudtuk gazdagítani a repertoárunkat. Sokat jelent számunkra, ha egy énekest olyan élményhez segíthetünk hozzá, amit az operában – hatalmas színpadon és díszletek közt, hatalmas zenekarral – nem biztos, hogy megkap. A kvartettel olyan intim jelenlétet teremtünk, amelyet egyszerűen máshol tapasztalhatnak meg. A mi koncertjeink többsége nem arról szól, hogy sportarénákban hangosítással zenélünk, hanem hogy egyfajta lelki feltöltődést adjunk az embereknek. Hiszen ezáltal mi is olyasvalamit kapunk, ami miatt minden koncert után úgy megyünk haza, hogy ezért érdemes volt játszani.

Szemere Zita Budapest Saxophone Quartet Kanyó Dávid Zeneakadémia Belinszky Anna
Szemere Zita és a Budapest Saxophone Quartet
 

BA: Zita, számodra milyen élmény ilyen kísérettel játszani? Mi az, amiben új kihívásokat állít eléd, és mi az, amit pluszban kapsz attól, hogy ilyen különleges formációval szerepelhettek együtt?

SzZ: Az első pillanattól fogva működött köztünk a kémia, hihetetlen gyorsan egymásra hangolódtunk. Az, ahogy (gyakran szó szerint is) együtt lélegzünk, olyan megdönthetetlen lelki biztonságot nyújt számomra, amiről nem tudom elképzelni, hogy valaha is megbomolhat előadás közben. Rendkívüli módon figyelünk egymásra, és ők elképesztően gyorsan reagálnak minden rezdülésemre, legyen szó gyorsításról, lassításról vagy épp arról, egy hangot milyen érzéssel fogok meg. Egyszerűen élmény, mennyire érzékenyen követik le mindezt. Ugyanaz történik velem, mint egy zenekarban: feltölt, körbeölel és átjárja a testem a zene. Azzal a különbséggel, hogy velük sokkal intimebb szférában történik meg ugyanez, amitől ez az élmény csak még különlegesebb.

SzB: Minden este másképp zenélünk, mi akkor vagyunk boldogok, ha az énekes, akivel játszunk, minél többet meg tud magából mutatni. Nálunk nincs karmester, aki minden este ugyanahhoz a szabályrendszerhez viszonyítva dirigál minket, nálunk minden úgy van, ahogy azt az adott pillanatban érezzük. És ez egy olyan szabadság, ami kiszabadít és szárnyakat ad – az énekeseknek és nekünk egyaránt.

BA: Melyek azok az áriák, amelyek a mostani programból a legközelebb állnak a szívedhez?

SzZ: 2013-ban Gilda szerepében debütáltam a Rigoletto operában Szegeden, többek között az ő első áriája is elhangzik a koncerten. Ez a „Gualtier Maldè!...” kezdetű ária mindig is ott lesz egy eldugott kis részében a szívemnek. Nagy álmom volt, hogy elénekeljem, és boldog vagyok, hogy ez az álom valóra vált. Linda áriája Donizetti Linda di Chamounix című operájából ugyancsak sokat jelent számomra, ahhoz az élményemhez kötődik, hogy pár évvel ezelőtt a Simándy Énekverseny győztese lehettem. Mindkét ária mérföldkövet jelöl az életemben.

BA: Dávid, milyen kapcsolatban vagy a kvartettel, és melyek azok a művek, amelyekben október 31-én téged is hallhatunk játszani?

Kanyó Dávid: Szerencsére nagyon sokat játszottunk együtt az utóbbi időben. A BSQ köztudottan nagyon jól kísér, és nagy előnye az együttesnek, hogy olyan színeket képesek megvalósítani, amelyek a szaxofonra hagyományosan nem jellemzőek. Mindig nagy élvezettel vetem bele magam a velük való munkába, ezúttal két concertót, Vivaldi egy piccolo-versenyét és Bach egy fuvola-concertóját szólaltatjuk meg együtt.

0 Komment