playliszt

Mikor Margaret Thatcher arról töprengett, mi is a tökéletes hatalom, arra jutott, hogy a karmesterség. "Irigy volt rám - mondta Herbert von Karajan - mivel az emberek mindig azt csinálták, amit kértem." A hatalom azonban csupán egy káprázat, mely elhalványul, ahogy közelebb kerülünk hozzá. Amit Thatcher asszony látott, az csupán látszat, félrevezetés volt, sosem a lényeg. Lehet, hogy a nagy karmestereké a dicsőség, de van valaki más, aki a háttérből irányít. Mindenfajta hatalom mögött ott áll egy nagyobb erő. Minden karmester mögött ott állt Ronald Wilford.

Sabine Meyer 1959. március 30-án született, és kicsi korától rajongott a klarinétért.

Első mestere édesapja volt, utána a legjobbaktól tanult Stuttgartban és Hannoverben. Kiemelkedő képességei, tehetsége a legendás karmestert, Herbert von Karajant is meggyőzte. Egy paraván mögötti próbajáték során beválasztották a világ egyik legjobb zenekarába, a Berlini Filharmonikusok társulatába, ám amikor kiderült, hogy a nyertes egy nő, a csapat jelentős része ellene fordult. Karajan bizalmat szavazott neki, de pár hónap után Sabine Meyer megvált a zenekartól. Elvileg azért jött el, mert a hangszíne nem passzolt a zenekaréhoz, de a ki nem mondott - valós - indok az volt, hogy Sabine Meyer nő. Mégpedig gyönyörű nő.

Ahogy az már lenni szokott, az, ami akkor nehézség volt, jóra fordult. Sabine Meyer megvált a zenekartól, szólókarrierbe kezdett. A világ legjobb zenekaraival lépett fel, és mind szólistaként mind kamaraművészként kiemelkedő pályafutást mondhat magáénak. Számos lemezfelvételt készített, elsősorban a bécsi klasszicizmus remekműveivel. Jelenleg lübecki Zeneművészei Főiskola professzora férjével, a szintén klarinétművész Reiner Wehlével együtt. 

Playliszt