Színek köré szerveződött a Pannon Filharmonikusok idei hangversenysorozata. Legutóbb Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét és Sibelius I. szimfóniáját adták elő. A két szerzőnek bizonyára volt fogalma a hidegről, e két mű színpalettájáról viszont épp a jég kékje hiányzik.
Sibelius kényelmesen mesélős, háromnegyed órás szimfóniája a timpani hosszú tremolója és a vonósok pizzicatója közötti űrt tölti ki. E kissé szemtelennek tűnő leírást kiegészíthetjük azzal, hogy Sibelius a H-E (domináns-tonika) lépést növeszti szimfóniává. A zavaros fekete (timpani tremoló) és az opálüveg (pengetett vonósakkord) között a színek ezer árnyalata képzelhető el, nekem úgy tűnt, hogy Sibeliusnak épp a jégkék nem jutott az eszébe. Sebaj. Fájjon a feje annak, aki megint összekeverte a nevet a címmel!
Zászkaliczky Ágnes Sibelius című festménye