playliszt

Emlékszem, negyedikes általános iskolásként ért a trauma: az osztálytársam hegedült… Némely hangnál előre grimaszolt, mert tudta, semmi köze nem lesz a pontos intonációhoz. Akkor utáltam meg a hegedű hangját, azt hittem, egy életre. Aztán valahol Kelemen Barnabás játékával kezdett el visszatérni a hitem a hangszerbe, de ha Szergej Krilovot hallottam volna, minden bizonnyal rögtön megszeretem a hegedűt. Október 10-én ugyanis kitörölte belőlem a negyedikes osztálytárs okozta sokk utolsó szilánkját is.