playliszt

Az Egy, kettő, három nyomán Onkel Präsident ("Elnök bácsi") címmel született "zenei bohózat"

A legnagyobb élő osztrák komponista, Friedrich Cerha (*1926) a komoly témák és a szó szoros értelmében is komoly - dodekafon és szeriális - zenék szerzőjeként vált ismertté Európában. Világhírre akkor tett szert, amikor Pierre Boulez fölkérésére befejezte - mintegy másfél évtizedes munkával - a Lulu (1937) harmadik felvonásának Alban Berg által töredékben hátrahagyott hangszerelését (bem. 1979). Saját operái, a Bertold Brecht nyomán írott Baal (1981), a Carl Zuckmayer nyomán komponált A patkányfogó (1987), valamint a Peter Turrini nyomán született A Steinfeld óriása (2002) mind komoly, sőt komor drámákon alapulnak. A ma 89-edik életévében járó Cerha tehát jókora meglepetést okozott zenei bohózatával, amelyet az Egy, kettő, három című Molnár Ferenc-vígjátékra (1929), illetve az ezt szabadon feldolgozó szövegkönyvre szerzett (librettó: Peter Wolf és Friedrich Cerha). A Staatstheater am Gärtnerplatz produkcióját a mű tavalyi, müncheni ősbemutatója után a bécsi Volksoper közönsége is lelkesen fogadta (karmester: Alfred Eschwé; rendező: Josef E. Köpplinger).

Megoszlanak a vélemények arról, hogy Molnár Ferenc vígjátéka milyen mértékben társadalomkritikus. Míg a szerzőért amúgy kevéssé lelkesedő Nagy Lajos szerint Molnár itt komoly társadalombírálatot gyakorolt (még ha polgári mivoltában a társadalom megváltoztatását nem tűzte is ki célul), addig Schöpflin Aladár egyenesen arra mutatott rá, hogy Molnárnál "maga a forma válik mondanivalóvá, a tulajdonképpeni anyag pedig csak tárgy a forma közlésére… A szó legszorosabb értelmében színpadi bravúr ez: nem gondolati eszközökkel, nem is életjelenségekkel operál, hanem egyedül csak a színpad eszközeivel. Ezek azonban úgy belé vannak idegződve, hogy úgy bánik velük, mint készséges szolgáival" (Nyugat, 1929/20.).