OLVASTAD MÁR?
 
A 10 legszexibb operaénekes
Jó néhány évtizede már az opera nem csak arról szól, hogy termetes énekesek kiállnak a színpad elejére, és - megakasztva a cselekményt - énekelnek egy bravúráriát. A mindenki szerelme szerepekben azóta olyan művészeket láthatunk, akikért sokan úgy (is) rajonganak,...
 
A svájci léghajlító
Liszt Ferenc kamarazenekar + világhírű szólista = siker. Régi recept ez a magyar zeneélet konyhájában, ami március 7-én újra terítékre került a Zeneakadémián. Ezúttal a kiváló fuvolista, Emmanuel Pahud lépett színpadra a zenekarral, műsorukon barokk darabokkal. ...
 
Örökmozgó
Úgy érkeztem, mint szórakozásra éhes hallgató, úgy távoztam, mint benyomásokat racionalizáló kritikus. Hogy mi történt közben? Hallottam egy remek koncertet, valamint rám talált a főszerkesztő. Február 24-én Anne Sofie von Otter és a Les Musiciens du Louvre Grenoble...

Rajongok a hangfelvételért. Őszintén. Meggyőződésem, hogy pótolhatatlan értéket képvisel a klasszikus zene területén. Megörökíti a zene megteremtésének időbeli, megismételhetetlen műalkotását. Az akusztikai paraméterek befolyásolásával pedig maga is a művészi újjáteremtés eszköze. Van valami, amit viszont a legcsiszoltabb hangfelvétel sem tud megadni: az élő koncert nyújtotta elementáris élmény. Szeptember 29-én a Müpában ez az élmény mellbevágó volt. Hogy miért? Anna Netrebko énekelt.

Anna Netrebko Yusif Eyvazov Verismo Elek Martin
Anna Netrebko (fotó: Müpa / Posztós János)
 

 

Csodálatos hang, tévedhetetlen zeneiség, szuggesztív színpadi jelenlét – tulajdonságok, melyek ritkán egyesülnek egy előadóban. Az orosz szoprán szeptember 29-én bebizonyította, hogy ő nemcsak rendelkezik velük, de képes is őket a drámai kifejezés szolgálatába állítani. Erre szüksége is volt, ugyanis műsoruk (merthogy nem egyedül lépett fel, de erről később) középpontjában verista szerzők – Ciléa, Mascagni, Leoncavallo – művei álltak. Legyen szó Ciléa Adrianájáról, vagy Leoncavallo Neddájáról, Netrebko minden szerepet, minden érzelmi pillanatot hatalmas kifejezőerővel keltett életre. Az est jobbnál-jobb interpretációi közül kiemelném a Mefistofele L'altra notte in fondo al mare kezdetű áriájának előadását. A börtönben sínylődő, zavarodott Margit panasza nagy kihívások elé állítja az énekest: úgy kell a drámai kifejezést szem előtt tartani, hogy közben megmaradjon a dallamívek zeneisége. Ezt a feladatot a szoprán irigylésre méltóan oldotta meg. Természetes muzikalitással énekelt, az ária érzelmi tartalmát meggyőzően közvetítette.

Anna Netrebko Yusif Eyvazov Verismo Elek Martin
Anna Netrebko és Yusif Eyvazov (fotó: Müpa / Posztós János)
 

Netrebko kétségkívül nagykultúrájú énekes. Előadásában rengeteg árnyalatot, megszólalási differenciáltságot hallhattunk. És az a hang, te jó Isten! Gyönyörű tónusú, hatalmas, telt hang, amely úgy töltötte be a Bartók Béla Hangversenytermet, mintha azt rá tervezték volna. Elementáris élmény volt.

A koncert kapcsán nem véletlenül emlegetem a hangfelvételt, ugyanis az áriaest többé-kevésbé lemezbemutatóként is funkcionált. A műsor szinte teljes egészében megegyezett Netrebko nem régiben kiadott, Verismo című albumának összeállításával. Netrebko férje, Yusif Eyvazov bár a felvételen csak másodlagos szerepet töltött be, a koncerten már egyenrangú félként lépett színpadra. Ami azt illeti, az „egyenrangú” kifejezés csak az áriák mennyiségére utal, nem az éneklés minőségére.

Anna Netrebko Yusif Eyvazov Verismo Elek Martin
Anna Netrebko és Yusif Eyvazov (fotó: Müpa / Posztós János)
 

A tenor teljesítménye sajnos nem hasonlítható Netrebkóéhoz. A hangja meglehetősen nyers volt, előadása pedig lapos. Énekléséből azt hiányoltam leginkább, amit az énekesnő esetében különösen dicsértem: a kifejezés gazdagságát. Eyvazov csak „elénekelte” az áriáit, nem gazdagította azokat kifejezésbeli árnyalatokkal. E mellett technikája is kívánnivalókat hagyott maga után: a hangvégeket rendszerint elharapta, dinamikai skálája pedig a forte és a fortissimo közé szorult. Ezek a gyengeségek főképp az Az arlesi lány „È la solita storia del pastore” kezdetű áriájában voltak szembe-, pontosabban fülbetűnőek, ahol a lírai tenorok számára ideális, érzékeny zenei kihívásoknak képtelen volt megfelelni. A tenornak egyszerre volt áldásos és átkos szerepe Netrebko koncertjén. Egyrészt önálló előadóként nem feltétlenül kapta volna meg ezt a felkérést, másrészt viszont azzal, hogy az énekesnővel egy színpadon mutatkozott, kínosan nyilvánvalóvá váltak hiányosságai.

A Magyar Állami Operaház Zenekara tisztességesen helyt állt az est folyamán. A Jader Bignamini által vezetett együttes precízen, bár egy kissé érdektelenül játszott – előadásukból hiányoltam a fantáziát. Mindenesetre a fafúvósok több alkalommal, például a Gioconda-részletben, igazán nemes, fényes hangszínt produkáltak.

Elek Martin

0 Komment